aaaa9_1

Fotó forrása: litera.hu

Csak nagyon című versével emlékezünk a 42 évesen elhunyt költőről, íróról, újságíróról, kritikusról és szerkesztőről.

 

Gyere már, kérlek,s ha leg-
közelebb jössz, legyél egy szó,
vagy ha indián vagy, egy toll
az imámban, hogy amikor

jön az igazi éjjel, ami bár ne
volna, s amikor aludni lenne
muszáj, s amikor épp úgy nem
tanulok a hibáimból, én, a ma-

gány világbajnokaként, s aki nem
akart – így mondják, mondták –
senkivel rosszindulatba keveredni,
csak kiszellőztetni a szívét, a golf-

sapkáját, hogy bírja még a szer-
vezete, amit a lelke igényel,
papírrá aszalódott nyelvvel,
a légyzümmögésben álló leve-

gőben, a testnek nyújtott béke-
jobbal, hogy valamelyest, ha lehet
mégis vigyázzon magára; vagy ne – – –
a lényeg csak az, hogy nagyon.

Palócföld, 2016/2

 

 

 

Dukay Nagy Ádám 1975-ben született Salgótarjánban. Tanulmányait a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE-n végezte szociológia szakon. 1998 óta könyvkiadói szerkesztő. 1999 óta a Palócföld szerkesztőbizottsági tagja, 2001 óta szépirodalmi rovatvezetője, 2003–2004 között szerkesztője.

Megjelent kötetei: Szobrok az esőnek (Palócföld Könyvek, 1998), Hosszú eltáv (Parnasszus Könyvek, 2002), Titokbhakta (L’Harmattan, 2015).

A Szépírók Társaságának volt tagja. Verseket, prózákat, recenziókat, kritikákat publikált. Művei az Élet és Irodalom, a Parnasszus, az Új Holnap, a Jelenlét, az Új Ember, az Árgus, a Szépirodalmi Figyelő, a Palócföld és az Új Forrás folyóiratokban jelentek meg. 2003-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült.

Reklámok