Keresés

Palócföld blog

A Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat blogoldala

Kategória

Mrázik István blogja

Blog Mrázik István tollából

(Ime, hát megleltem hazámat…)

Kedves Olvasóink!

November első napján József Attila versével emlékezünk.

.

József Attila: (Ime, hát megleltem hazámat…)

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. – Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

  1. nov.

 

Forrás: Válogatott versek: József Attila, Talentum Diákkönyvtár sorozat, Akkord Kiadó, 2008

Kép forrása: https://cdn.pixabay.com/photo/2017/10/28/18/19/autumn-2897761_960_720.jpg

 

 

 

Reklámok

Nagyáruház Kaliforniában

Allen Ginsbergnek 1973-ban jelent meg magyar nyelven a Nagyáruház Kaliforniában című kötete. A címadó verset olvashatják a Palócföld blogoldalán, melyet Orbán Ottó fordított.
.
.
Allen Ginsberg: Nagyáruház Kaliforniában

Milyen gondolataim támadnak ma éjszaka rólad, Walt Whitman, mert fejfájósan lődörgök a mellékutcákon a fák alatt elfogódott tekintettel bámulva a teliholdat.
Éhségbe fáradtan és a képzelet kirakatait méregetve a neon-gyümölcsű nagyáruházban, felsorolásaidról álmodozva.
Micsoda testes őszibarackok, micsoda félhomály! Egész családok vásárolnak ma este! Férjekkel teli folyosók! Asszonyok nyakig a tenger körtében, gyerekek a paradicsomban – te meg, García Lorca, mit csináltál ott a görögdinnyéknél?

Láttalak téged, Walt Whitman, gyermektelen, magányos vén turkáló, piszkálódtál a fridzsiderben a hús között és szemeztél a fűszeres fiúkkal.
Hallottalak kérdezősködni: Ki szeletelte föl a disznóhúst? Mibe kerül a banán? Te vagy az, Angyali Gyermek?
Ide-oda ténferegtem a ragyogó konzervhegyek közt, mindig a nyomodban, sarkamban egy képzeletbeli áruházi detektívvel.
Végig a tágas folyosókon nagy léptekkel egymásba fogódzva, magányos képzeletünkben articsókát kóstolgatva, minden megfagyott édesség birtokában, és soha nem érintve kasszát.

Hová megyünk mi, Walt Whiman? Zárnak egy óra múlva. Milyen utat mutat a szakállad ma éjszaka?
(Megérintem könyvedet és odüsszeánkról álmodom a nagyáruházban és lehetetlenül érzem magam.)
Magányos utcák sorát rójuk egész éjszaka? Árnyat árnyhoz adnak a fák, sötétek a házak, magunkra maradunk mind a ketten.
Kék autók között a parkolóhelyeken lődörgünk a szerelem elveszett Amerikájáról álmodozva, míg haza nem érünk csöndes kunyhónkba?
Ó, kedves apánk, deresszakállú, magányos vén példaadó, mi maradt Amerikádból, mikor Kháron átevickélt a folyón és kiszálltál a füstölgő partra és bénán bámultál a Léthe fekete vizein távolodó csónak után?
.
.
Forrás: Allen Ginsberg: Nagyáruház Kaliforniában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1973
Kép forrása: https://antikva.hu/amerikai-irodalom/nagyaruhaz-kaliforniaban-93da1ee9

664845

 

Allen Ginsberg

Kedves Olvasók!

A Palócföld blogoldalán Allen Ginsberg, amerikai költő, a beatnemzedék tagjának versét olvashatják. A verset Eörsi István fordította.
.
.
Allen Ginsberg: Szomorú énem

Frank O’Harának

Olykor ha szemem vörös
felmegyek a Rádió-palota tetejére
s világomat bámulom, Manhattant –
házaimat, utcáimat, hőstetteim színhelyét,
manzárdokat, ágyakat, hidegvizes lakásokat
– az Ötödik Sugárutat, melyet szintén agyamban hordok,
hangya-autóit, kis sárga taxiit, sétafikáló
gyapjúfoszlány-embereit –
Hidak panorámája, napkelte Brooklyn gépezete fölött,
napnyugta New Jersey fölött ahol születtem
és Paterson fölött ahol hangyákkal játszadoztam –
újabb szerelmeim a 15. úton,
dúltabb szerelmeim a Lower East Side-on,
egykor legendás szerelmeim a Bronxban
távol innen –
e rejtett utcákba sikátorok futnak
történetem summája, kimaradásaim
és önkívületeim színhelye, Harlem –
– nap süt mindarra ami enyém
egy szemvillanással a láthatárig
végső öröklétemben –
víz az anyag.

Szomorún
lépek a liftbe és megyek
le, tűnődve,
s a járdán ballagok belebámulva minden tükörüveg-arcba,
kutatva, ki szeret,
majd bódultan megállok
egy autó-kirakatnál
elnyelnek szelíd gondolatok,
a forgalom hullámzik az Ötödik Sugárút összezárul mögöttem
várva a percre, mikor…

Ideje hazamenni és vacsorát főzni a
rádió háborús híreinek romantikájára fülelve

… minden mozgás megáll
s én a létezés időtlen szomorúságában ballagok
gyengédség áramlik át a házakon,
ujjhegyem érinti a valóság arcát,
saját könnycsíkozta arcom egy ablak
tükrében – alkonyatkor –
amikor nincs bennem vágy –
cukorkákra – sem a megértés ruháira
vagy japán lámpaernyőire –

Megzavar köröttem a látvány
ember furakszik át az utcán
csomagokkal, újságokkal
nyakkendősen, szép ruhában
a vágya felé
Férfi, nő özönlik a járdán
vörös fények mérik sietős órák
s mozgások idejét a járdaszegélyen –

És mindezek az utcák
oly harántosan, bőgve, hosszan nyúlnak el
magas épületeknél peckesen elvonuló
vagy nyomornegyedbe fúló sugárutak mentén
oly dadogó forgalmon,
sivító kocsikon s motorokon át
hogy belesajdul
e táj, e temető
e halottaságyi
vagy hegyi csönd
melyet egyszer látott
s többé sose bírt vagy vágyott
a jövendőbeli elme,
hol az én egész Manhattanemnek el kell tűnnie.

Forrás: Allen Ginsberg: A leples bitang, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984

Kép forrása: https://moly.hu/konyvek/allen-ginsberg-a-leples-bitang

covers_44403

Angolszász irodalom – T. S. Eliot

Thomas Stearns Eliot irodalmi Nobel-díjas költő, a brit és az amerikai irodalom megújítója. Műveire egyaránt hatással voltak az ókori irodalom nagy alakjai, Dante, az avantgárd költők, valamint filozófia-tanulmányai. Verseit kevesen értették, s értik, sokszor polgárpukkasztónak ítélik. Nemcsak verseket, hanem drámákat is írt.
.

.
T. S. Eliot: Rapszódia egy szeles éjszakán
.
Tizenkét óra.
Véges-végig az utca
Holdas szintézisében
Sustorgó holdas bűvigék
Szétoldják az emlékezet
Világos viszonylatait,
Felosztott pontos szintjeit.
Ahogy megyek, az utcai lámpák
Mint végzetes dobok peregnek,
S a sötétség térein át
Éjfél rázza az emlékezetet
Mint őrült egy holt pelargóniát.

Fél kettő,
Az utcai lámpa szortyogott,
Az utcai lámpa mormogott,
Az utcai lámpa szólt: „Nézd azt a nőt,
Ki a kapukból rávigyorgó fényben
Tefeléd tétováz.
Látod, ruhája szegélye
Homokos és szakadt,
S látod a szeme zugában
A tűgörbe vonalat.”
Az emlékezet a szárazra vet
Rengeteg görbe holmit.
Egy görbe ágat a fövenyen
Simára szíva és kisimítva,
Mintha elárulná a világ
Merev és fehér
Csontváza titkát.
Egy törött rugót a gyárudvaron,
Rozsda a formán, melyet az erő ott hagyott
Keményen, megcsavartan, szétpattanásra készen.

Fél három,
Az utcai lámpa szólt:
„Figyeld a macskát, mely belapul a csatornába,
Kinyújtja nyelvét
S egy morzsa avas vajat befal.”
És a gyerek keze gépiesen
Kinyúlt egy játékért, mely siklott a rakpart mentén.
Semmit se láthattam a gyerek szemében.
Láttam én szemeket az utcán,
Fürkésztek kivilágított redőnyön át,
S egy tóban egy délután
Egy vén rák, kullancsok a hátán,
Megragadta a bot végét, melyet felé nyújtottam.

Fél négy,
A lámpa szortyogott,
A lámpa mormogott a sötétben,
A lámpa hümmögött:
„Nézd csak a holdat,
La lupe ne garde aucune rancune,
Kacsint kicsit,
Zugokba belemosolyog.
A fű haján végigsimít.
A hold emlékezete eltűnt.
Lesikált himlőhely repedése arcán,
Por- és otkolónszagú
Papírrózsa kezében,
Egyedül van egészen
Mind a régi éji illatokkal,
Mik átsuhannak agyán.”
Az emlékezetbe visszacsap
Naphíjas pelargóniák hervadása,
Hasadékok pora,
Utcákon a gesztenyeszag,
És nők szaga redőnyök mögötti szobákban
S cigarettáké folyosókon
S bárok koktélszaga.

A lámpa szólt:
„Négy óra,
Itt a szám az ajtón.
Emlékezet!
Nálad a kulcs,
A kis lámpa gyűrűt vet a lépcsőn.
Menj föl.
Vetve az ágy; a fogkefe a falon lóg,
Tedd a cipődet az ajtó elé,
Aludj, légy az életre kész.”

Végsőt csavarodik a kés.
.
.
Fordította: Vas István
Forrás: T. S. Eliot: Válogatott versek, Gyilkosság a székesegyházban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966.

Kép forrása: https://antikva.hu/angol-irodalom/valogatott-versek-gyilkossag-a-szekesegyhazban-02

t s eliot

Angolszász irodalom – Robert Browning

Robert Browning angol költő, drámaíró. A victoriánus kor nagy poétája, mégis kitűnik a romantikus angol költők közül. Pályájának indulásakor számos negatív kritikát kapott, mára azonban az angol irodalom egyik legnagyobb alakjának tartják. Hatása érezhető például Stephen King munkásságán.
.
.
Robert Browning: Azután
.
Takard föl arcát, és elém borulva
Rémítsen el a hulla.
Mint férfi néz most is reám még!
Megtette a halál már a magáét.
Új életébe süpped, önmagába,
S csöppet se bánja
Se bosszumat, se bűnét – mind a kettő
Számára meddő,
S a változás ünneplő-ijedelmes
Lázában elvesz.
Mit ér, hogy a halál s a vére most a
Sértéseit és szégyenem lemosta?
Bár gyermekek volnánk, mint réges-régen
Künn a cserénynél és a réten –
A vétke s a Sors nem nyomná az elmém,
Könnyen viselném.
 .
Itt állok, ő meg fekszik. Mit akarsz hát?
Takard el arcát.
.
.
Forrás: Kosztolányi Dezső
Forrás: Populart Füzetek, Tébolyda-cella, Interpopulart Könyvkiadó

Kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/96/Robert_Browning_-_Project_Gutenberg_eText_13103.jpg

Robert_Browning_-_Project_Gutenberg_eText_13103

Angolszász irodalom – Walt Whitman

Mára Walt Whitman egyik versét választottuk, aki eredetiségével és a műveiből áradó optimizmussal hívta fel magára a figyelmet. Nagy hatással volt az európai költészetre is.

.

Walt Whitman: A „Fűszálak” értelme

.

Nem kizárni s elkeríteni, vagy kiszemelni a rosszat félelmes tömegéből (vagy akárcsak megmutatni,)

Hanem hozzátenni, keverni, növelni, kiteljesíteni – és ünnepelni a halhatatlant és a jót.

 

Büszke ez ének, minden szava, célja,

Átfogni tér s idő roppant birodalmait,

A fejlődést, a feltüremlőt, a növekvőt és a nemzedékeket.

 

Kezdve az érett ifjúságtól, s folytatva kitartón,

Vándorolva, bámészan, mindennel játszva – harcot, békét, napot és éjt magamba szíva,

Soha, még egy órácskára se hagyva félbe a munkám,

Bevégeztem most betegen, szegénységben s öregen.

 

Az életről dalolok – s a halálról íme mégis:

Az árny-halál sarkamban lappang, ülő alakomnál, s évek óta –

Néha közelhúzódik, már-már szemtől szembe.

.

.

Fordította: Lator László

Forrás: Populart Füzetek, Tébolyda-cella, Interpopulart Könyvkiadó

 

Angolszász irodalom – Coleridge

Samuel Taylor Coleridge, az angolszász romantika egyik alapítójának leghíresebb verse olvasható a Reggeli KV rovatban.

.

Samuel Taylor Coleridge: Kubla Kán

Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.

De óh, amott a cédrusfödte bércen
a mélybe milyen hasadék szakadt!
Micsoda vad hely! démon-kedvesét sem
siratja szentebb, iszonyúbb vidéken
elhagyott nő a sápadt hold alatt!
S e szakadékból, forrva, zakatolva,
mintha a föld gyors lélegzete volna,
hatalmas forrás lüktetett elő:
torkából, mint felugró jégeső
vagy mint a pelyvás mag a csép alatt, –
ívben repült a sok nagy szirtdarab:
s táncos sziklákkal együtt így okádta
a folyót a kút örök robbanása.
Öt mérföldet átkanyarodva szállt a
szent Alph a völgybe, nagy erdők alatt,
aztán elérte a barlangokat
s leviharzott a halott óceánba:
s e messzi zajból Kubla ősatyák
szavát hallotta, hadak jóslatát!

A kéjpalota nézte sok száz
lenge tornyát a vizen
és egy zene volt a forrás
és a barlang, egy ütem.
Ritka művészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!

Ismertem egy lányt valaha,
látomás lehetett:
Abesszinia lánya volt,
Abora hegyéről dalolt
s cimbalmot pengetett.
Zendülne csak szivemben
még egyszer a dala,
oly vad gyönyör gyúlna ki bennem,
hogy felépítném csupa
muzsikából azt a szép
fénydómot! a jégtermeket!
S mind látná, aki hallana,
s „Vigyázzatok!” kiáltana,
„Szeme villám! haja libeg!
Hármas kört reá elébb,
s csukja szemünk szent borzalom,
mert mézen élt, mézharmaton,
s itta a Menyország tejét.”

.

Fordította: Szabó Lőrinc

Forrás: Populart Füzetek, Óda a nyugati szélhez, Interpopulart Könyvkiadó

 

Angolszász irodalom – Wordsworth

Kedves Olvasóink!

A következő napokban az angol és amerikai költészet néhány jelentős művét olvashatják a Palócföld blogoldalán. Elsőként az angolszász romantikából válogattunk.

.

William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

.

Fordította: Szabó Lőrinc

Forrás: Populart Füzetek, Óda a nyugati szélhez, Interpopulart Könyvkiadó

A Radnóti-hét zárása

A mai napon Radnóti Miklós Járkálj csak, halálraítélt! című kötetéből olvashatnak verset a Reggeli KV rovatban.

.

Radnóti Miklós: Temetőben

Illendőn gyászol e föld:
nem mutogatja gyászát,
nem száll bánat a rögre;
csak fényes héja ropog
szomorubban az esti
kenyérnek s a tengerek
lassúdad reggeli tánca
lett nehezebb, de jól tudod,
ez sem örökre.

Halottaival úgy bánik e föld,
ahogyan kimenős matrózok
a kocsmák poharával,
ha fölforr bennük a nyelt rum:
hosszan nézegetik,
aztán odacsapják!
Igy bánik a testtel e föld is.

De elnyugszik a zajgás:
te tudod és tudom én,
mint van az !

Csöndes beszédben évek
és évszázak után is
élőkről szólnak először,
holtakról azután csak,
de róluk hosszasabban,
s a szavakon lassan
csörög az örök koszorúk levele
s ebből tenéked is jut,
ki földbeszállsz és néma
emlékedet óvja
majd az időtlen idő!

.

Forrás: Radnóti Miklós: Összegyűjtött versek, Kossuth Kiadó, 2015

Kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/82/Radnoti1.jpg

Radnóti Miklós – 2. nap

Radnóti Miklós kevéssé ismert versei közül ajánljuk:

 

Radnóti Miklós: Októberi vázlat

Reggel, fa alatt fagyott verebet
tépett a kutyám és napsütött
nyári tornyok alatt most sárban jár
cifra lábakkal, legény a lány után;

ma már dalolva vár testvérei közt
régen halottan a nagy fa, sötét
erdőkön tüzelésre és leveles,
bő élete jajdul a fejsze alatt,

mint kispapok őszülő bánata fordúl
imásan, miséken lesett fiatal
apácák, hites, hófehér teste
felé, a hűvösödő esti időben;

ökörnyál kötött ki ujra már szigorú
bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek
dévajos játékról titkosan az árnyak
és csöndesen elmulat a táj.

.

.

A vers az Újmódi pásztorok éneke című kötetből származik.

Forrás: Radnóti Miklós: Összegyűjtött versek, Kossuth Kiadó, 2015

21057096_1481675515220033_1030697675_o

Radnóti Miklós

Kedves Olvasók!

Ezen a héten a huszadik századi magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakjának kevésbé ismert verseit olvashatják a Palócföld blogoldalán. Radnóti Miklós tragikusan rövid élete során tíz verseskötete jelent meg, majd halála után még kettő. Az alábbi vers a Pogány köszöntő című kötetből származik.

.

Radnóti Miklós: Szegénység és gyűlölet verse

Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete
tűzfalak tövén aludtam a szegénység és
gyűlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel
ordítottam a szegénység dalát az aranyméhű
kazánok felé!
A gyűlölet szerető, gömbölyű szavai forgatták
az áttételek lomha kerekét, amikor telthúsu
fehér álmok szorultak be a szíjak közé!
Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták
a combjaimat és a gyárak lányait szerettem,
akik őszi seregek remegő fáradságát cipelték
a szegénység és gyűlölet hegyére s ujjaim a
csorduló olaj ázott útjai tapadón markolták
a semmit!
Verejtékkeresztektől görnyedő ráncokkal terhes
Golgotha volt a szememalja, ahol az éjek
szénporos Krisztusai feszültek kéken.

.

Forrás: Radnóti Miklós: Összegyűjtött versek, Kossuth Kiadó, 2015

Dylan-hét zárása

Bob Dylan szövegei néha igazán szürreálisak, jellegzetes humor jellemző rájuk. Bár Dylan a zenében sokszor megújult, versei azonban egész pályája idején mélyek, összetettek és elgondolkodtatóak maradtak, dalainak szövegei mai napig aktuálisak. Az itt közölt verset feltételezhetően több személy is ihlette, például Chuck Berry és Jack Kerouac.

.

Bob Dylan: Földalatti honvágy-blues

.

Johnny micsinálsz lent
Rázd fel a gyógyszert
Idefönt én meg
Vitatom a rendszert
Kabátba tégla
Aszongya, della
Az kéne, hátha
Múlik a nátha
Mi volt, haver
Vigyázni kell
Hogy mire, Isten tudja
De azt teszed újra
Jobb lesz nézni netán
Új barát után
A szőrmesapkás
Meg a sufniba zaklat
Okosba kéri
De butába van csak

Maggie jön futkos
A képe szutykos
Azt mondja hogy gyom
Hajt ki az ágyon
De figyelik a telefont
Maggie mondd mit mond
A gazda, nagy gond
Ha beront a fájront
Mi volt mi nem
Vigyázni kell
Tipegj ne szpídelj
Ne játssz a tűzzel
Senkivel se viccelj
Aki lespriccel
Fakabáttól fuss
Meteorológus
Nem kell, sose kérdd
De te tudd, hova fuj a szél

Rokkanj gyógyulj
Tintanyalni lódulj
Csöngess koldulj
Himi-humin adj túl
Küszködj hiusulj
Irkálj, ne vakulj
Óvadékkal szabadulj
Ha sereg vár, bevonulj
Vigyázz, haver
Hogy kapnak el
De ha cuccos a csávó
Ha lúzer, az jó
Színházba járó
Mosómasa hibbant
Pasast beszippant
Idő van és ne
Számíts vezérre

Jaj szüless melengess
Rázódj gatyába, játszódj
Szépülj sérülj
Törekedj sikerülj
Tetszeni tessék, bő kéz
Szajrét nem néz
Húsz év iskola, és csak
Nappali műszak
Vigyázz, haver
Ezt kenik el
Hát merülj alá, szál
Gyertyát ne sajnálj
Ne viselj klumpát
Ne okozz botrányt
Ne legyél rázós
Inkább rágózz
El van rontva a pumpa
Merasok vandál itt rohangál

.

Fordította: Barna Imre

Forrás: Bob Dylan Lyrics/Dalok, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017

 

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑