Háy János talán az egyik legismertebb kortárs szerzőnk. Könyveit a fiatalabb korosztály is előszeretettel „fogyasztja”. Vajon mi a helyzet a Mamikámmal?
A 2021-ben kiadott könyv azt ígéri, hogy ez az írás ott kezdődik, ahova a sajtó már nem ér el, ami nem szép, amit nem szeretünk látni. Viszont látnunk kell. A belső borító egy szemléletformáló, személyes történetet vetít előre, amit mint örökséget szeretne ránk, az olvasókra hagyni. Olyannak ígérkezik, mint egy régi dobozka nagyszüleink házában. Nem tudni még, hogy milyen kincset rejt. Megkapja-e ezt a kincset az olvasó?
A regény egyik fő céljának a hatni akarást érezhetjük, ám ez könnyen átcsaphat hatásvadászatba. A kezdés magával ragad, de annyi tragédiát halmoz fel a szerző, hogy könnyen belezsibbadhatunk. Persze ezek a dolgok megtörténhetnek és sajnos meg is történnek, de hogy mindez egyetlenegy személlyel essen meg, az már kicsit sok, szinte ellentétes hatást ér el. Van itt minden. Árvaság, erőszak (nemi és családon belüli egyaránt), függőség, rasszizmus, hátrányos megkülönböztetés, fogyatékosság és a hab a tortán: gyilkosság. Ennek ellenére a könyv pontosan fogalmaz meg igazságokat. Gondolok itt például a falvak elnéptelenedésére, a falu és város különbségeire.
A téma is érdekes, akárcsak az út, ami a gyilkosságig vezet. Akár a főszereplő ölte meg Mamikát, akár nem, férje megölésével gyilkossá őrül. A mű egy viszonylag fiatal roma lány érzéseit, gondolatait, emlékeit tolmácsolja, aki nagyon nehéz sorsú, a szeretetből pedig csak morzsák jutottak neki. Alakja lebilincselő, könnyen visz minket magával, de egyetérthetünk azzal a véleménnyel, hogy tulajdonképpen egy női hangba bújtatott férfi gondolatait olvashatjuk. Érdekes, hogy a lánynak butácskának kellene lennie, de az író az ő szájába adja legmélyebb üzeneteit, igazságait. Persze lehet ez eszköz is, értékmutatás, érzékenyítés.
A szövegezés jól tükrözi a nő világát. Sűrű, többszörösen összetett mondatok sorjáznak száguldozó gondolatokként. Mindez olyan szóhasználattal, nyelvezettel, kiejtéssel, ahogyan maga a főszereplő mondaná. (Ezt egy kicsit nehéz megszokni az elején.)
Szintén fontos szerepet tölt be a hiány. A törődés, a gondoskodás, a szeretet hiánya, melynek következtében hősünk a nem megfelelő döntéseket hozza, egyre nyomorultabbá válik, mindenhol a második lesz. Még Mamikánál is. Ugyan kapcsolatunk szoros, természetes, már-már szeretetteljes, de érezhetjük, hogy valami mégsem az igazi. Hiába bizonygatja a főszereplő, Mamika és közte nem alakul ki igazi anya-lánya viszony.

Lénárt Anna magyar szakos hallgató kritikája a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében Kiss Noémi Kortárs irodalom c. kurzusán készült.