Keresés

Palócföld blog

A Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat blogoldala

Kategória

Reggeli KV

Köszöntjük az idén 50 éves Jóna Dávidot! Jóféle csönd címmel készül verseskötete a Hungarovox Kiadónál. Kávézzunk együtt a kötetben is megjelenő egyik versével!

Jóna Dávid

az újraélesztésed után

az újraélesztésed után,
mint egy fahasáb fekszel, betakargatlak,
a szivárvány-kergetés kifárasztott,
hajad fújja a nyitva hagyott kórházi ablak

arcod, mint a nyír törzse,
rémült vénáid még tétován szállítják a vért,
a kegyelem, hit és cél nélkül kering benned,
az utolsó mondatod az volt, hogy „nincs miért”

kirendelt sorsod morzsolgatod a lepedő széleként,
a vágyakhoz ez most kevés, jól tudom,
de valamiért mégiscsak átvergődtél,
egy földöntúli labirintuson

az újraélesztés után két némaság között,
őrizlek Téged, s adnék Neked erőt, utat,
biztos, hogy angyalok hoztak vissza,
hallani véltem suttogásukat…

Reklámok

Ádám Tamás: Hazatérés

Néha még falumba tévedek,
az új harangozó nyakamba zúdítja
esti harangjainak szavát. Az ősz
elsodor a temetőbe, ahol a csontok
ismerősen vacognak. A fákon
az évszámokat már rég lemosták
lucskos esték. Pillám rám csukja
az éjszakát, és a sötétben ujjaim
a krizantém csokorra fagynak.
Gyertyák égnek, világít a lelkiismeret.
Lábaim gyökeret eresztenek újra,
mint az alkonyban ellobbanó fák.
Megemeli hegyes kalapját a
templomtorony, bár én nem
köszönök el.

Angolszász irodalom – Coleridge

Samuel Taylor Coleridge, az angolszász romantika egyik alapítójának leghíresebb verse olvasható a Reggeli KV rovatban.

.

Samuel Taylor Coleridge: Kubla Kán

Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.

De óh, amott a cédrusfödte bércen
a mélybe milyen hasadék szakadt!
Micsoda vad hely! démon-kedvesét sem
siratja szentebb, iszonyúbb vidéken
elhagyott nő a sápadt hold alatt!
S e szakadékból, forrva, zakatolva,
mintha a föld gyors lélegzete volna,
hatalmas forrás lüktetett elő:
torkából, mint felugró jégeső
vagy mint a pelyvás mag a csép alatt, –
ívben repült a sok nagy szirtdarab:
s táncos sziklákkal együtt így okádta
a folyót a kút örök robbanása.
Öt mérföldet átkanyarodva szállt a
szent Alph a völgybe, nagy erdők alatt,
aztán elérte a barlangokat
s leviharzott a halott óceánba:
s e messzi zajból Kubla ősatyák
szavát hallotta, hadak jóslatát!

A kéjpalota nézte sok száz
lenge tornyát a vizen
és egy zene volt a forrás
és a barlang, egy ütem.
Ritka művészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!

Ismertem egy lányt valaha,
látomás lehetett:
Abesszinia lánya volt,
Abora hegyéről dalolt
s cimbalmot pengetett.
Zendülne csak szivemben
még egyszer a dala,
oly vad gyönyör gyúlna ki bennem,
hogy felépítném csupa
muzsikából azt a szép
fénydómot! a jégtermeket!
S mind látná, aki hallana,
s „Vigyázzatok!” kiáltana,
„Szeme villám! haja libeg!
Hármas kört reá elébb,
s csukja szemünk szent borzalom,
mert mézen élt, mézharmaton,
s itta a Menyország tejét.”

.

Fordította: Szabó Lőrinc

Forrás: Populart Füzetek, Óda a nyugati szélhez, Interpopulart Könyvkiadó

 

A Radnóti-hét zárása

A mai napon Radnóti Miklós Járkálj csak, halálraítélt! című kötetéből olvashatnak verset a Reggeli KV rovatban.

.

Radnóti Miklós: Temetőben

Illendőn gyászol e föld:
nem mutogatja gyászát,
nem száll bánat a rögre;
csak fényes héja ropog
szomorubban az esti
kenyérnek s a tengerek
lassúdad reggeli tánca
lett nehezebb, de jól tudod,
ez sem örökre.

Halottaival úgy bánik e föld,
ahogyan kimenős matrózok
a kocsmák poharával,
ha fölforr bennük a nyelt rum:
hosszan nézegetik,
aztán odacsapják!
Igy bánik a testtel e föld is.

De elnyugszik a zajgás:
te tudod és tudom én,
mint van az !

Csöndes beszédben évek
és évszázak után is
élőkről szólnak először,
holtakról azután csak,
de róluk hosszasabban,
s a szavakon lassan
csörög az örök koszorúk levele
s ebből tenéked is jut,
ki földbeszállsz és néma
emlékedet óvja
majd az időtlen idő!

.

Forrás: Radnóti Miklós: Összegyűjtött versek, Kossuth Kiadó, 2015

Kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/82/Radnoti1.jpg

Dsida-hét

Kedves Olvasók!

Ezen a héten a Reggeli KV rovatban Dsida Jenő életútjáról és költészetéről, hatásáról, műveinek értelmezéséről olvashatnak. Az első napon élettörténetével, valamint két versével ismerkedhetnek meg.

1907. május 17-én született Szatmárnémetiben (ma Románia). Apja, Dsida Aladár katona, anyja, Csengeri Tóth Margit volt. 1910-ben az egész család Budapestre költözött. Az apja szolgált az első világháborúban, a háború végére azonban elvesztették vagyonukat. Dsida Jenő egy gyerekkori betegségnek köszönhetően egész életében szívbillentyű-elégtelenségben szenvedett. 1918-ban visszaköltöztek Szatmárnémetibe, ugyanis apját ide nevezték ki állomásparancsnoknak.

1923-tól jelentek meg versei a Cimbora című gyermekeknek szánt újságban, melynek szerkesztője Benedek Elek volt. 1924-ben jelent meg Valami fáj című verse. A trianoni békék utáni zavaros helyzetben a verset irredentának tekintették, ezért Dsidát Románia összes gimnáziumából kitiltották. Az ellene hozott ítélet felülvizsgálata után mégis leérettségizhetett. A kolozsvári egyetemen jogot tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Ezek után házitanító volt, illetve különböző irodalmi lapoknál dolgozott. 1932-ben bevonult katonának, azonban egészségügyi állapota miatt néhány nap múlva leszerelték. 1933-ban Olaszországba zarándokolt.

Dsida Jenő munkatársa volt többek között a kolozsvári Pásztortűz című lapnak, az Erdélyi Helikon című folyóiratnak, illetve különböző katolikus napilapoknak is. A Keleti Újság című lapban nyelvművelő rovata indult. A szerkesztői munkáról Búcsú az elítélttől című versében írt, meglehetősen negatívan. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak, a Helikon Írói Közösségnek és az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaságnak is.

Betegsége 1938 elejétől folyamatosan súlyosbodott, 1938. június 7-én szívburokgyulladásban hunyt el. Sírhelye a kolozsvári Házsongárdi temetőben van.

Dsida Jenő: Valami fáj

Valami fáj
és nem tudom: mi az?

Pici, fekete, bús fonál
huzódik lassan a tollam után
a fehér papírlapon,
mintha nagy fehér sebkötésemet
bogoznám ide mindörökre
szomorú, tartós fekete fonállal.

A seb a múlté,
sajogva tűnt el a kötés alatt
és ráborultak ezek a betűk
és ezek a dalok
és egyebek.

Lássátok: most már kacagok
és csókolózom veletek!

Dsida Jenő: Búcsú az elítélttől

Mit vétettél, hogy ez jutott neked,
négy fal között egy rokkant, recsegő szék,
egy tintafoltos asztal négy fiókkal,
toll, kalamáris, szanaszét dobált
papírlapok: bús gond és gondolat?
Kúszált és láthatatlan drótokon
jön messziről az áram, a feszültség
s kering asztalban, székben s benned is,
süti-rángatja minden porcikádat
az ismeretlen, gyilkos villamosság.
Tőle fáj fejed. Ujjad tőle véknyul,
szemed hajdani fénye tőle tört meg
s orrod alatt a fiatal mosoly
tőle ferdül öreggé. Villamosszék,
vesztőhely ez, hol halni keserü
s édes egyszerre, igen, villamosszék,
mely lassan öl, alattomos erővel,
évek alatt. Lassan, de biztosan.
Ottkünn a bokrok zöld lángokkal égnek,
pislog, mint mécs, a sárga kankalin,
nedves illattól részegek a csízek,
puha kezekkel szél babrál a barkán
s kecskegidákként felhők futkorásznak
kelet felé, nyugat felé. Te meg csak
ülsz celládban valamely mord ítélet
akaratából s betüje szerint,
mignem fejed az asztalra bukik
s csapzott hajad a féloldalra dőlt
tintásüveg levébe keverül.
Ottkünn tavasz lesz, víg, eszeveszett,
mikor a hóhér röviden jelenti
a birónak, hogy elvégeztetett.

Avantgárd-hét a rovatban

Kedves Olvasók!

A megújult rovatot az avantgárd irodalom néhány jelentős művének bemutatásával kezdjük. Előbb azonban néhány szó az avantgárdról. Művészeti irányzatok összefoglaló nevéről beszélünk, főbb jellemzői a hagyományokkal való (nem teljes) szakítás, az újszerűség, az egyén elvetése. Az irányzatokat sokszor áthatja a politikai szellem. Az avantgárd az elit- és a tömegkultúra szétválasztásának megszüntetésére, illetve a műnemek és műfajok közti határok elmosására igyekszik.

Az első nap az expresszionizmus lírájából olvashatnak verset. A cél a belső élmény kivetítése, melyet az irányzat művelői csapongó mondatfűzéssel, ige- és metaforahalmozással kívánnak elérni. Az expresszionisták tiltakoznak a háború, a törékeny emberi kapcsolatok ellen. A versek sokszor világvégét vizionálnak.

Johannes R. Becher: A költő

…Megölt engem barátom.
Kinek vagyok barátja most?!
Összetereltek útszéli kövek.
Vértócsából bogárhad csipkedett ki.

Igen ­–: vörös tó lett belőlem.
Állatok itatója.
– Partok között átívelő híd…
Hangos lények otthona-fészke.

Megölt engem barátom.
Éj éjre jött.
Kidőltem. Szétomoltam.
De épületté, szent edénnyé lettem és, ó,
tündökléssé belül!

Nő falt belém.
Testek tajtékkő-partja szívott
zengő patakok, engem.

Fény fonnyasztott.
Ah, és elhajított anyám,
kis nyári csokrot, mely kehelyként rajta nyíltam.

Felkoncolt csörtető apám.
Ó, csókok eltiport ágyásai!
Ó, jaj!
Hol a hazám?!
– Kitéve pőrén a bőgő időbe:
tanulj önuralmat! Tanulj keménységet!
Tanulj kenyér után lopózni!
Kövér italt rágj!…

Tanulj meg hálni úszóhíd-zugokban!
Tanulj meg járni rongyosan!
Hívjanak csavargónak!
Tanulj meg fojtogatni!
A vért tanuld meg!
Tanulj meg elmerülni! És egy lenni a
meg-nem-számláltakkal: kicsiny s valóban egy!
Tanulj undokságot s dögöt ölelni!
Féreg-fiókát táplálj szíveden!
Tanuld meg: semmitől sem menekülhetsz.
S a végén nem maradhat tőled semmi idegen.
Ízleld meg a gonosz magányt, a keserűt…

De mindezek végén végül tanuld meg:
mondatod kalapálni,
csiszolni szód,
élesíteni szellemed,
késszé faragni versed…
Előre! Ember! Mozgósítsd magad!

 

Újraértelmezve a Reggeli KV

Kedves Olvasók!

Ettől a héttől kezdve a Reggeli KV rovat új értelmezést kap. Kötelező Versekként publikáljuk külföldi költők, illetve kevésbé ismert magyar költők verseit. Minden héten új téma köré csoportosítva olvashatnak verseket. Egy-egy témakörhöz rövid értelmezést, gondolatokat is társítunk majd.

Jóna Dávid: csak egy éjszakára

Gyóni Géza emlékére

fegyver az ölben, hóban és sárban,
borotvált fej és rohamsisak,
a bakancson egy mélyvörös folt van,
ellenség vére, itt ez a divat

tűzimádó üzérkedőknek
kényelme újra gyászt hoz és vért,
halálos üzlet: vétke a gőgnek,
filléres nyomor a semmiért

tarajos szavakra elfagyott sóhaj,
már nem kap lángra a rőzsenyaláb,
szenved a társak ravatalánál,
a megnyomorított kesztyűs-báb

győztes és vesztes, mind átkozott szolga,
gyermekét veszti vagy asszonyát,
nincs különbség ezer év óta:
idióták  és ostobák

dicsőségre fekete csontváz,
azt mondanád, hogy ez „átok-bitang”
felelőtlen ki sorsot mér Rád:
egy rokonszenves férfihang

varjúk hadának halál a zsoldja,
az uszító kéz viszont tiszta marad,
a teremtőnek, ha humora lenne,
elvinné máris a zsírdaganat

tudod Géza, ma sincs ez másképp,
csalárdságnak zubbony a szó,
megírom Neked  viszonzásképp,
ma pont-ugyanaz a trombitaszó

emberi ösztön, zsiger és jellem:
pazarlás és tolakodás,
amit csak lehet, elad a szellem,
a történelem is csak szárnycsapkodás

egy éjszakára ugorj be hozzám,
megmutatnám, hogy most mi van,
a vörösborom…, nem olyan rossz ám,
hajnalig adnám – holtodiglan

egy éjszaka, Géza, a főnök, ha enged,
ha kimenőt adna egy éjre csupán,
mutatom Neked a mai trendet,
mi maradt itt a harcok után.

aztán visszaadlak, halott magadnak,
részegségre hajnali fény,
hogy túlvilágon érezd az ízét,
ilyen a földön az emberi lény.

A vers az ez évi Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetben olvasható:
Kaiser László (főszerk.), Cságoly Péterfia Béla (szerk.) 2017. Gyóni Géza. Hungarovox Kiadó, Bp.  (ISBN: 978-615-5563-88-1)

Kollekció II. díj: Bóna Sára

A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium fotópályázatának nyerteseit bemutató sorozatunkban ezúttal a Kollekció II. díjas Bóna Sárának a pályázatra érkezett másik, díjazott fényképét láthatják.

Reggeli KV – Kollekció II. díj: Bóna Sára

A Madách Imre Gimnázium fotópályázatának nyerteseit bemutató sorozatunkban ma a Kollekció II. díjas Bóna Sára egyik képét láthatják.

Madách Imre Gimnázium, fotópályázat. Kollekció I. díj: Domány Johanna

A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium fotópályázatának nyertes alkotásait bemutató sorozatunkban a Kollekció I. díjas Domány Johanna másik díjazott fotóját láthatják a Palócföld Reggeli K(épzőművészeti) V(álogatás) rovatában.

A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium fotópályázatának nyertes alkotásait bemutató sorozatunkban ezúttal a Kollekció I. díjas Domány Johanna egyik fotóját láthatják a Palócföld Reggeli K(épzőművészeti) V(álogatás) rovatában.

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑