Keresés

Palócföld blog

A Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat blogoldala

Címke

simon_marton

Egy egy

Nincs merre indulnom hozzád.
Még mindig. Szeretlek. Emlékszem,
már annyi hús se volt rajtad, amiből
egy tízéves fiú jóllakhat. Vagy csak én nem.
Ruháidba képzellek, mint a teát, játék-
csészébe a gyerek. Ez maradt.
Darabig dajkálom magam. Aztán
csak rágyújtanék, de előtted szégyellek.
— csak így képzelhetlek el, hogy van arcod,
bár elé mindig más maszkot tartok,
lehetnél bárki, csak az nem, ami vagy.

Fáztam, tépkedtem a gazt, egy síron ültem, össze-
gereblyézték a nyarat, és “zárásvan” – rám szóltak.
Te azóta is ott dideregsz, csontjaid mint a fűben,
a hideg szélben remegő csirketollak

Simon Márton (1984, Kalocsa)
Mozgó Világ 2004/11
Fotó: vaganyhistoriak.prae.hu

Reklámok

Fehér ing, drapp ruha

Petri György emlékének, szeretettel

Egy nőnek nem mondhatod, ha megkérdi
– ahogy szokta is – hogy nem, kedves,
nem szeretlek, most épp semmit sem ér-
zek (fáj a fejem) szorít és fojto-
gat az életem, mint egy kinőtt garbó,

mert még látszom, de ami voltam,
már eltűnt, mint kavicson a köpés,
mert zajló jégtáblákon, nőkön, rajtatok
élek, és átugrani kéne, bár lépni se merek,

mert az egyetlen hobbim a dohányzás,

mert egy hajnali-szürke, üres városba vágyom,
sétálni kirakatok közt, fejcsóválva megnézni
próbababák mellét, menni, olcsó meleg lángost
harapdálva – ahogy valódi melleket néha –

vagy csak ülni némán, akár a gégemetszettek.
Egy imára való szót tartogatni, gyűjteni feleslegesen –
mintha elnézni halom lerágott csirkecsontot:
„ha volna kutyánk, szegény, most hogy örülne”.

Simon Márton (1984, Kalocsa)
Dalok a magasföldszintről, L’Harmattan, 2010
fotó: vaganyhistoriak.prae.hu

Tévedni legalább

Meséltem neki a Szív szútráról, erről
a buddhista szent szövegről. Mondtam,
hogy az ürességről szól – rosszul emlékeztem
persze, bár valami ilyesmiről – és soroltam,
hogy az üresség az üresség, nem indulás
és nem nem-indulás, nem boldogság és
nem nem-boldogság, nem keletkezett és nem múlik,
és ez van a szívben – ezt mondtam, és hogy szerintem
ez nagyon szép. A kádban feküdtünk, forró volt a víz,
lejjebb csúszott a melléről kezem, biztos
beszéltem tovább. Én csak meztelen voltam,
ő gyönyörű. Azóta tudom, hogy rosszul
emlékeztem, a Szív szútra eléggé más.
De ragaszkodni kéne a tévedésekhez is.
Mostanra megint másképp emlékszem,
pedig olyan biztos, hogy nincs benne, hogy
“nagyon finom voltál, köszönöm”,
vagy hogy “pusztulok nélküled,
ez van a szívben”. Egy ideje csak
tusolok, hideg vagy forró, mindegy.
Róla meg mondanám, hogy volt valami
nagyon szép, de pont innen tudom,
hogy rosszul emlékszem.

Simon Márton (1984, Kalocsa)
Dalok a magasföldszintről,  L’Harmattan, 2010
Fotó: vaganyhistoriak.prae.hu

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑