Büky László

Fények futnak

Amint sötét van csillagközi térben,
párafelhőkkel búcsúzik az este.
Nincsen már lepke, madár sincsen ébren,
én vagyok csak itt szavakat keresve.

Sem felhő, sem tér nem tart számon engem,
csak fények futnak végtelen utakon.
Magának való lehet itt az ember,
így ezt a világot is alig untatom.

A nyári fények, mint egy régi álom,
kíséretük mind halk zenében zárva,
most hintázgatnak foszló ökörnyálon,
festik az őszt már mindegyik naptárba.

Fotó: Tajti Bálint