Oravecz Tibor

Nyár

Pirosra festem a nyarat
Sárgára, barnára.
Kékre festem a dalt, a napomat
Akáclila lesz a szél illata.

Hullámot küldök a ragyogásba,
szerelmes csókoknak fehér tüzét,
hogy hallhassam fényét,
a kenyér illatú mezőn.

Kalász mellé festem majd a reményt.
Repülök a felhők mosoly trilláin
S hallgatom a búbos pacsirták énekét
Ezüsthársfák bíborbarna faágain.

Örömöt rakok a fákra, zöld sugarat,
Elhagyott rétre a fiatalságomat.
Cicomás pacák lesznek a madarak,
Harmatos lesz fekete éjszakám.

Esőt festek, záport mikor
Koszorút fon a fülledt nyár
A mézédes almafán.