Baráthi Ottó

Nógrád megye gazdaságának és társadalmának sajátos jegyei, állandó jellemzői az elmúlt évtizedekben

E dolgozat szerzője felhasználja a statisztika eszközeit, a tanulmány tárgyához ké­pest – figyelemmel a lap karakterére – visszafogottan az adatait és mutatóit is. Mé­lyebb közgazdasági elemzés helyett igényes ismeretterjesztésre törekszik. Határozott cél­ja, hogy Nógrád megye gazdaságának és társadalmának főbb jellemzőit évtizedekre vissza­tekintve is vázolja, jelen állapotát tényszerűen és kritikusan bemutassa, a vár­ha­tó következményeket kendőzetlenül közzé tegye.

Bevezetés

Miközben a világ globalizálódik, a nemzetállamok fejlettségi kü­lönb­sé­gei növekednek, sőt az egyes országokon belüli térségek is dif­fe­ren­ci­á­lód­nak. Így van ez hazánkban is, amely folyamatnak Nógrád megye az egyik kár­vallottja. Az adott pozícióból való elmozdulás esélyének meg­ra­ga­dá­sá­hoz a kiváltó okok és összetevők folyamatos elemzésére van/lenne szük­ség. A kérdés kézenfekvő: ismerjük-e Nógrád megye elmúlt évtizedekben be­következett drámai változásainak tényezőit, objektív okait és szub­jek­tív összetevőit? Látjuk-e világosan saját pozíciónkat és a várható kö­vet­kez­ményeket? A válasz csak dadogós, jobbára nemleges lehet. Ezért meg­győződésem szerint minden új és újabb információ, elemzés és más meg­közelítés is segítheti az eligazodást. E megfontolásból is a három rész­ből (I. Gazdaság…, II. Társadalom…, III. Következtetések…) álló dol­go­zatomban a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) ada­tai­ra, ezekből saját számításaimra, korábbi dolgozataimra és egyéb in­for­má­ci­ókra is alapozva igyekszem bemutatni Nógrád megye gazdaságának és tár­sadalmának jellemzőit az egyes nemzetgazdasági ága(zato)k, de­mog­rá­fiai és más ismérvek szerinti struktúrában. Mindeközben megyénket az or­szágban és az észak-magyarországi régióban is pozicionálom. Az ada­to­kat, mutatókat táblázatos formában is közlöm, itt-ott szemléltetem, hi­vat­kozásokkal hitelesítem. Egyes ágazatok esetében – terjedelmi korlátok mi­att – csak rövidebb ismertetésre szorítkozom. Ugyanakkor a gazdaság és társadalom azon jelenségeit és folyamatait, amelyek az elmúlt év­ti­ze­dek­ben standard ismérvei és jellemzői is voltak Nógrád megyének – kö­zü­lük egyesek (népességfogyás, munkanélküliség stb.) állandó negatív jel­zői­vé is váltak – igyekszem közelebbről is megvizsgálni. Mindezt a tár­gyi­la­gosságra törekvés igényével, miközben néhány következtetést is le­vo­nok, és a véleményemet is kifejtem, csakhogy olvasóimat inspiráljam, akár hozzászólásra is ösztönözzem.

  1. Gazdaság: a várt fejlődés ködbe veszett

Fejlettségi szint: kiáltó különbségek. A bruttó hazai termék (GDP) mu­tatói – különösen egy főre jutó GDP – a régiók és megyék növekvő dif­ferenciálódásáról tanúskodnak. Itt csak a megyékről szólva: a nyugati or­szágrészben a legnagyobb a fajlagos mutató értéke, míg a mezőny vé­gén a keleti megyék találhatók. A legmagasabb egy főre jutó GDP-vel ren­delkező Győr-Moson-Sopron és a legkisebb értékkel bíró Nógrád mu­tatója között 2000-ben még „csak” 2,3-szeres, 2016-ban pedig már 3,13-szoros a különbség.[1]

E mutató alapján Nógrád megye a GDP közzétételétől kezdve csak­nem minden évben az utolsó helyet foglalja el a megyék között. A gaz­da­sá­gi rendszerváltás – a privatizáció és a kárpótlás negatív kö­vet­kez­mé­nyei, a féktelen munkanélküliség, a hezitáló, a befektetési hullámról le­ma­ra­dó, gyenge érdekérvényesítő képességgel bíró politikai-gazdasági elit – „csak” súlyosbította Nógrád helyzetét, amint erre korábban már másutt is rámutattam.[2] Az alábbi táblázat adatai még az ezredforduló után is ezt iga­zolják, egyben egzakt módon pozicionálják Nógrád megyét.

Egy főre jutó bruttó hazai termék az országos átlag százalékában

Területi egység 2000 2010 2016
Nógrád 55,8 44,8 43,4
Észak-Magyarország 64,4 60,1 66,3
Ország összesen 100,0 100,0 100,0

Forrás: KSH Táblák (STADAT) Általános gazdasági mutatók.
Saját szerkesztés és számítás – B. O.

A fentebb kiválasztott évek adatai alapján (de az ún. hosszú idősorok is ezt mutatják!) a lemaradásunk évről évre nő! S hogy ez vissza­for­dít­ha­tat­lan folyamat-e vagy sem? Ne kapkodjuk el a választ, vegyük szemügyre a GDP-t kitermelő, előállító nemzetgazdasági ágakat! – talán okosabbak le­szünk.

Közlekedés: korszerűtlen. Közúton meghatározó a 2. sz. (Budapest–Vác–Parassapuszta) és a 21. sz. (Hatvan–Salgótarján–Somoskőújfalu) fő­út. Budapestet az M3-as autópályához csatlakozó 2. és 21. sz. főúton le­het elérni. Utóbbi négysávosítása jó két évtizedet késett, de még így is „nagy lépés a közúton”. A megyei főúthálózat kiépítettsége jó, műszaki ál­lapota közelíti az országos átlagot. Az Ipoly-hidak helyreállítása, újak épí­tése hozzájárulhat a magyar-szlovák kapcsolatok javításához is. A vas­út műszaki feltételei nem megfelelőek, a 81. sz. Hatvan–Somoskőújfalu vo­nal tervezett villamosítása nem valósult meg. A pálya állapota miatti kor­látozások következtében a Salgótarján és Budapest közötti menetidő – Hatvanban átszállással „hosszabbítva” – 19. századi. Salgótarjánt „nem ér­te el” az intercity-járat sem. Már régen roboghatna a nyugat-nógrádi tér­ségi vasútprojekt, de azt is befékezték.

Vállalkozások: strukturális hátrányok. Vállalkozásaink száma az utób­bi időkig évről-évre kismértékű növekedést mutatott. Kedvezőtlen a tár­sas vállalkozások alacsony aránya, a külföldi tőke csekély részesedése. A társas vállalkozások száma 2011 és 2017 között már mintegy 20%-kal csök­kent. Sajnálatos az alacsony vállalkozói aktivitás: ez évi adatok sze­rint a regisztrált 24 ezer vállalkozás mindössze 1,37%-a az országosnak. Ezer lakosra csak 125 vállalkozás jut, amely jóval elmarad a hazai (178), és még az észak-magyarországi (132) mutatótól is. Okai: tőkehiány, sze­rény szaktudás és még a nógrádi habitus is ide sorolható. Az összes vál­lal­kozás 18%-a társas, 82%-a önálló vállalkozó. A 4,3 ezer társas cég 70%-át kitevő kft-k és rt-k száma lényegében stagnál. A társas cégek dön­tő többsége legfeljebb 9 főt foglalkoztat, a 249 fő felettiekből 10 van mind­össze megyénkben. Utóbbiak a kereskedelemben, az iparban és az épí­tőiparban, az önálló vállalkozók a mezőgazdaságban és az in­gat­lan­ügy­ben működnek nagyobb arányban.[3]

Beruházás: megyénk rákfenéje. Nógrád az egy lakosra jutó be­ru­há­zá­si érték alapján csaknem mindig az utolsó helyen áll(t) a megyék rang­so­rában. Ez a mutató (is) elképesztően alacsony, 2018 első félévében 64,6 ezer forint, az országos érték 24,6%-a, és 40%-a sincs a régiós át­lag­nak. Kérem, nézzék csak az alábbi ábrát!

Az egy lakosra jutó beruházás. 2018. I. félév (ezer Ft)

Forrás: KSH Fókuszban a megyék – 2018. I. félév. Térségi összehasonlítás

Nógrád megye ott van, szemben a jobb szélen, igen, az a pici kis osz­lo­pocska! Már pedig a fenti oszlopdiagram az elmúlt három évtizedre is ér­vé­nyes. Még jó, hogy az ezredforduló után a beruházások több mint har­ma­da az ipar területére irányult, és az egyéb közösségi, személyi szol­gál­ta­tás, valamint a szállítás, raktározás, posta, távközlés ágazatban volt na­gyobb arányú.

Mezőgazdaság: méltatlan mélyrepülés. A megye egykor „szépen zöl­dellő” mezőgazdasága az 1980-as években az állami támogatások visz­sza­fogása, az ipari melléküzemágak felszámolása, a ’90-es évek elején a fe­jetlen privatizáció, az elhibázott kárpótlás és a tsz-ek „szétverése” kö­vet­kezményeit a mai napig sem heverte ki. Néhány adattal igazolható a fo­lyamat. A gabonafélék termésmennyiségének éves átlaga 1986–1990 kö­zött 174,5 t; az 1996–2000-es években 121,7; 2001–2006 időszakában 119,6 ezer tonna volt; 2010-ig 105,0 tonnára esett vissza. Az elmúlt évek­ben a termelés hullámzóan alakult, szerencsére a búza és őszi árpa át­lag­ter­mése javult. Nógrád állatállománya már az 1980-as évektől csökkent, az 1990-es évtizedben jelentős veszteséget szenvedett, azóta változatosan ala­kult, az alábbi adatok szerint:

Az állatállomány alakulása Nógrád megyében a/

ezer darab

Megnevezés 1980 1990/b 2000 2017 Index: 2017/2000 %
Szarvasmarha 43,4 33,0 8,1 18,6 229,70
Sertés 76,4 36,9 44,9 8,1     0,18
Juh 70,2 21,0 10,6 20,8 196,20
Baromfi 393,4 88,0 366,4 171,5   46,80

Forrás:, KSH a/ Gazdálkodó szervezetek és egyéni gazdálkodók összesen.
b/ Egyéni gazdák nélkül. Táblák (STADAT) Gazdasági ágazatok.
Saját szerkesztés és számítás – B.O.

Mint látható, két ágazat fejlődése dinamikus, a másik kettő tel­je­sít­mé­nye hanyatló. Az agrárium terméseredményei a természeti adottságok (a föld fekvése, minősége, az időjárás, az éghajlat stb.) függvényei is, ezért az elemzés, a következtetések levonása nagy figyelmet igényel.

Ipar: a gépgyártás és az export élteti. A nógrádi ipar térvesztése az 1960-as években a szénbányászat visszafejlesztésével kezdődött. Az 1973. évi árrobbanás és a korszerűtlen struktúrák óriási veszteségeket okoz­tak. A dolgozók száma az 1980-as évtizedben több mint 20%-kal, csak­nem 19 ezer(!) fővel csökkent. A ’90-es évek elején a privatizáció, a ke­leti piacok elvesztése (stb.) miatt a termelés tovább csökkent. Iparunk 1995–2000 között újra lábra kapott. Az azóta eltelt időszakban az ágazat tel­jesítménye növekedett. Amíg azonban 2011–2017 között az ipari ter­me­lés értéke Nógrád megyében 2,88-szorásra, addig régiónkban 3,54-sze­resére, az országban 2,36-szorására emelkedett. Iparunk vezető ága­za­ta a gépgyártás, amely az időszak legtöbb évében az egész ipari termelés és az export nagyobb részét produkálta, így 2018 I. félévében is. Me­gyénk ipa­rában jelentős még a fémalapanyagok, a fémfeldolgozási ter­mé­kek gyár­tá­sa is. Amíg a termelés értéke a termelékenység gyors ütemű emel­ke­dé­sé­nek köszönhetően növekedett, a foglalkoztatottak létszáma alig változott, a ko­rábbi igen jelentős létszámcsökkenés nem kom­pen­zá­ló­dott.

Építőipar: lassan leépül(t). Ahol kevés a beruházás, megszűnik a la­kás­építés, ott maga az építőipar is leépül. Tipikus példája ennek a fo­lya­mat­nak Nógrád megye. Az egy lakosra jutó termelési érték 2018. I. félévi mu­tatója akár hosszabb időszakot is reprezentál, és az össze­ha­son­lí­tás­ban is mértékadó. Megyénk mutatója mindössze 23,5%-a az országosnak és 55,5%-a az észak-magyarországinak. A megye építőipara három év­ti­ze­de létszámleadó ágazat. A dolgozók száma már a ’90-es években is mint­egy egy­harmadával csökkent. A „karcsúsítás” 2000-től is foly­ta­tó­dott.

Kereskedelem: kaméleon típusú. Jellemzője az alkalmazkodó „szí­ne­vál­tozás”, a lassú korszerűsödés. A „kisker”-üzletek száma 1990–2000 kö­zött a privatizáció, az áruházláncok „betörése” (stb.) miatt hullámzóan ala­kult, összességében azonban még másfélszeresére nőtt. Ezzel el­len­té­tes a tendenciája az ezredforduló után. 2001-ben 2943 üzlet várta vá­sár­ló­it, 2017-ben már csak 2193. Legalább 750 üzletet bezárt! Sőt, ennél több, mi­vel közben újak is nyíltak. Sok kisboltos nem bírja a versenyt a nagy üz­letláncok (SPAR, Penny Market, Lidl, Jysk, Euronics, Coop Unió stb.) me­gyei egységeivel, az olcsó kínai tömegáruval, a turkálókkal. A nógrádi 25%-os üzletszám-csökkenés (amelynek egyik oka a Palócker Kft. csőd­je) jóval meghaladja országos 15%-os arányt, némileg a régióst is. Mind­eköz­ben nem változott lényegesen a hálózat üzlettípus és profil szerinti össze­tétele, de csökkent a dolgozók száma.

Turizmus: az örök reménység. A turizmus hazánkban is di­na­mi­ku­san fejlődő, vezető nemzetgazdasági ág. Nem így Nógrádban. A ke­res­ke­del­mi szálláshelyek 2010–2017 közötti vendégforgalmának mutatói sze­rint romlott megyénk pozíciója. Az évtizedek óta szajkózott hangzatos tu­risztikai tervek, a „desztinációk”, az „attrakciók”, szálloda és egyéb szál­láshely-fejlesztések – utóbbiak egy része szerencsére megvalósult – el­le­nére, a csaknem két évtized alatt csupán 34%-kal nőtt a megyénkbe lá­to­gató vendégek száma, míg az ország más – nem szebb, de boldogabb – tá­jain duplájára emelkedett. Ráadásul a vendégéjszakák száma (a leg­fon­to­sabb üzleti mutató!) stagnált. Be kell látnunk: először önmagunkhoz ké­pest kell fejlődnünk. Ahogy ez történt is 2018 I. félévében, amikor 38 ezer vendég 80 ezer vendégéjszakát töltött nálunk. A vendégek száma 13, a vendégéjszakáké 17%-kal haladta meg az előző év azonos időszakit. A ven­dégéjszakák felét kitevő szállodákban 22%-kal nőtt a forgalom. A ven­dégek 93%-át adó belföldiek 18%-kal több vendégéjszakát töltöttek el a szálláshelyeken. A külföldiek többségét a német, az olasz és a szlovák ven­dégek tették ki.

Vendéglátás: csökkenő fogadókészség. Az idegenforgalom mi­ni­mum­feltétel-rendszeréhez tartozik a vendéglátás – szálláshely-szol­gál­ta­tá­son kívüli – infrastruktúrája is. Főbb mutatóit áttekintve kitűnik, hogy az ez­redfordulótól napjainkig tartó időszakban – az országos növekvő ten­den­ciával szemben – csökkent a vendéglátóhelyeink (éttermek, büfék és cuk­rászdák) száma, ami aligha kedvez a vendégfogadásnak, és amit a fa­lu­si magán-vendégszállások nem kompenzálhatnak.

  1. Társadalom: nem várt drámai változások

Népesség: ellentétes tendenciák. Minden demográfia felvezetés nél­kül vegyük szemügyre az alábbi táblázatot, az adatok igencsak be­szé­de­sek.

A lakónépesség száma, január 1.

Területi egység 2000 2018 Index:

2018. év/2000. év

%-ában

Nógrád 221 605 190 937 86,2
Észak-Magyarország 1 302 835 1 134 945 87,1
Ország összesen 10 200 298 9 778 371 95,9

Forrás: KSH Táblák (STADAT) Társadalom. Saját szerkesztés és számítás – B. O.

Magyarország lakóinak száma az 1980-as évektől csökken. Nógrád né­pes­sége arányaiban a legnagyobb veszteséget könyvelheti el, az említett és az ezredforduló után időszakban is, ahogy azt a fenti táblázat adatai is iga­zolják. A népességváltozás alapvetően a születések és a halálozások szá­ma elérő alakulásnak következménye. Nógrádban az ún. természetes fo­gyást (kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak) az elvándorlás ne­gatív egyenlege tovább erősíti. Ezen túl is megyénk további súlyos gond­ja az elöregedés, amit az alábbi oszlopdiagram jól érzékeltet.

Az öregedési index alakulása

Forrás: Nógrád Megyei Kormányhivatal. Tájékoztató Nógrád Megye Közgyűlése számára Nógrád megye egészségi helyzetéről. 2018. szeptember 3.

Nógrád megyében a 100 fő 14 éven alatti lakosra több mint 144 fő 65 év feletti lakos jut, ami meghaladja mind a régiós, mind az országos in­de­xet. A Nógrádi népességstruktúra további specifikus iránya: a né­pes­ség­fo­gyáson belül a roma lakosság dinamikus növekedése. Mindezeket az ál­lan­dó jellemzőket és a várható változások következményeit itt nem kell rész­leteznem, mert a lap ez évi első számában[4] ezekről már értekeztem, és a következtetéseim sorában is szólok még róluk.

Foglalkoztatás: alacsony szinten. Nógrád megye feszítő társadalmi prob­lémája a csaknem három évtizede kirobbant munkanélküliség. Utób­bi rátája alapján a megyék között mindig „dobogós” helyen volt, az or­szá­gos átlagot évenként 3-6 százalékponttal meghaladva. Jellemző nóg­rá­di korszakai – saját elhatárolásom alapján – a következők. I.: 1990–1993: a munkanélküliek drámai növekedése, 23–24 ezer fő közötti tetőzése. II.: 1994–2002: a mérséklődés periódusa. Amíg 1994-ben még 17230 mun­ka­nél­külit regisztráltak, addig 2002-ben 12084 főt, 30%-kal kevesebbet. Ez idő­szakban jelentős számú új munkahely létesült. III.: 2003–2009: ismét emel­kedik a munkanélküliek és az álláskeresők száma is.[5] IV.: 2010–2018: új­ra csökken a munkanélküliség, elsősorban a közmunkások átmeneti fog­­lalkozatása révén.

A munkanélküliségi ráta alakulása 2018. II. negyedév

Forrás: KSH Fókuszban a megyék – 2018. I. félév. Térségi összehasonlítás

A fenti diagram a megyéket rangsorolja, jobbról a harmadik oszlop Nóg­rád megyét reprezentálja. Információink szerint[6] a megyei szintet is meg­haladja a salgótarjáni, a szécsényi és a bátonyterenyei járás mutatója. A kialakult kereslet-kínálat mennyiségi, strukturális és minőségi meg nem fe­lelései miatt, Nógrád megye továbbra is az egyik legrosszabb mun­ka­erő-piaci pozícióban lévő térség az egész országban.

Átlagkeresetek és nyugdíjak: az olló tovább nyílik. Döntően mun­ka­alapú járandóságok, a népesség jelentős részének fő pénzjövedelem-for­rásai, ily módon az életkörülmények és életminőség meghatározói is. Az alábbi táblázatból kitűnik megyénk pozíciója.

Az átlagkereset* (2016. évben) és átlagnyugdíj (2018. évben) alakulása (Ft/fő/hó)

Területi egység Átlag-
kereset nyugdíj
Nógrád 197 237 111 602
Észak-Magyarország 213 110 111 829
Ország összesen 259 038 117 485

* Teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete
Forrás: KSH Táblák ( STADAT) Társadalom. Saját szerkesztés és számítás – B. O.

A nógrádi bruttó átlagkeresetek elmaradása az országos átlagtól elég „bru­tális”, míg a nyugdíjaké lényegesen kisebb. Történelmi kialakulásuk oka­it itt nem mutathatom be. Arra felhívom a figyelmet, hogy az át­lag­jö­ve­delmeket két tényező határozza meg, egyrészt a tényleges keresetek (il­let­ve: a nyugdíjak) színvonala, másrészt a „jogosultak” mennyiségi és mi­nő­ségi összetétele és egymáshoz való aránya. A másik megjegyzésem, hogy az országos és a nógrádi átlagkeresetek között 2000-ben meglévő mint­egy 22 ezer forintos különbség 2016-ra csaknem 62 forintra nőtt, ami a jelenség közgazdasági természetéből is adódik. Ugyanis adott év­ben még az azonos arányú bérfejlesztés is magasabb összegre „rakódik” (töb­bek között) az országos átlag esetében, ami évről-évre növeli az ab­szo­lút különbséget. A differencia így belátható időn belül egyszerűen nem csökkenhet, csak nőhet.

Lakáshelyzet: a bőség zavara. A lakáságazat nem szorul bővebb is­mer­tetésre. E lap ez évi első számában megjelent – már említett – cik­kem­ben részletesebben írtam róla.[7] Itt igazán röviden összefoglalhatom a lé­nyeget. Nógrád megyében a már ismert okok – gazdasági pangás, el­öre­ge­dés, kihalás, elvándorlás – miatt sok az üres lakás, üzlethelyiség és köz­épü­let is, ezért az országban itt a legkevesebb az új építésű lakás.

Közműellátottság: dinamikus fejlődés. Az utóbbi évtizedek kom­mu­ná­lis beruházásai (közmű-programok) eredményeként teljes a nógrádi te­le­pü­lések közüzemi vízellátása, szennyvízcsatorna-hálózattal pedig már a te­le­pülések döntő többsége is rendelkezik. A közmű-olló jelentős mér­ték­ben zá­ródott. Az egy háztartási gázfogyasztóra jutó ener­gia­fel­hasz­ná­lás me­gyénk­ben az országos és a régiós átlagnál is magasabb, a vil­la­mos­ener­gia-fel­használás pedig az országosnál alacsonyabb, a régióssal meg­egye­ző.

Egészségügy: maga is ápolásra a szorul. Nógrád megye egész­ség­ügyi helyzetének bemutatására, pláne megítélésére itt néhány sorban nem vál­lalkozhatok. Salgótarján esetében tettem már rá kísérletet két írá­som­ban is,[8] ezeket, valamint Nógrád megye lakosainak egészségi állapotáról a kö­zelmúltban készült, drámai diagnózis-csomagot[9] is olvasóim fi­gyel­mé­be ajánlhatom. Két további konkrét információt – mert ezeket sehol má­sutt nem találhatják – pedig alább prezentálok is.

Működő kórházi ágyak tízezer lakosra jutó száma

Területi egység 2000 2017
Nógrád 69,2 76,4
Észak-Magyarország 74,1 73,7
Ország összesen 81,8 69,8

Forrás: KSH Táblák (STADAT) Társadalom.
Saját szerkesztés és számítás – B. O.

Amint látható, a működő kórházi ágyak aránya azon kivételes mu­ta­tó­ink egyike, amely jobb az országos és a régiós átlagnál is. Az or­vos­hi­ány­ról sokan sokat tudnak, de az alábbi összehasonlítást aligha ismerik:

Háziorvosok és házi gyermekorvosok, december 31.

Területi egység 2000 2017 Index:

2000= 100,0

Nógrád 139 117 84,2
Észak-Magyarország 807 719 89,1
Ország összesen 6 729 6 173 91,7

Forrás: KSH Táblák (STADAT) Társadalom. Saját szerkesztés és számítás – B. O.

 

A legnagyobb arányban Nógrád megyében csökkent az orvosok száma, amely­nek következtében megnőtt az egy háziorvosra és házi gyer­mek­or­vos­ra jutó lakosok száma (1555 lakosról 1632 lakosra), és ezzel az egyik leg­rosszabb orvosellátottsági mutató a Nógrád megyei. A megyei egész­ség­ügy napjainkban az országosnál rosszabb egészségi állapottal, kor­sze­rű­södő ellátó-szervezettel, krónikus orvos- és egészségügyi szak­em­ber­hi­ánnyal elég jól jellemezhető.

Szociális ellátás: növekvő feladatok. A szociális háló már régen túl­ter­helt, miközben egyre nagyobbak a feszítő erői, nem is tudni, mikor sza­kad. Ezt alább két konkrét példával illusztrálhatom. A megállapított hát­rányos helyzetű gyermek száma csupán 2013–2017 között Nógrád me­gyében 1372 főről 3422 főre, 2,5-szeresére növekedett, a régiós átlag kö­zelében, de még az országos átlag alatt. Ugyanezen időszakban a meg­ál­lapított halmozottan hátrányos helyzetű gyermek száma Nógrádban a dup­lájára nőtt, miközben az senkit nem vigasztalhat, hogy a régiónkban és országosan még rosszabb a helyzet. A „helyi” szegénységről már egy 2005. évi szociográfiámban – ma is vállalható módon – értekeztem.[10] Lát­ható: a sürgős és hatékony intézkedések a kormányzatra várnak, a he­lyi önkormányzatok csak „elsősegélyt nyújthatnak” – nem tudni meddig.

Oktatás: fájdalmas racionalizálás. Az ágazat évtizedek óta al­kal­maz­ko­dik a demográfiai folyamatokhoz. A tendencia 2010–2017 között is foly­tatódott, a tanulók, illetve a pedagógusok létszáma is csökken(t). Né­hány iskolatípusban a változás mértéke százalékban (2010=100,0) a kö­vet­kező. Általános iskola: 67,9, ill. 75,2; szakközépiskola 64,1, ill. 90,6, gim­názium 79,0, ill. 101,7. Összességében a köznevelésben tanulók szá­ma a vizsgált időszakban csaknem 12 ezer tanulóval, több mint 30%-kal csök­kent. Eközben a pedagógusok létszáma csaknem 700 fővel, mintegy 20%-kal csökkent. Vajon hol dolgoznak a kényszerű racionalizálás pe­da­gó­gusáldozatai? A drámai változás pozitívuma, hogy csökkent az egy osz­tály­teremre és az egy tanerőre jutó tanulók száma. Nagy veszteségünk a Bu­dapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Sal­gó­tarjáni Intézet megszűnése. Egyfajta kompenzációja az Óbudai Egye­tem­mel való kooperáció keretében beindult felsőfokú műszaki képzéssel kez­detét vette. A tudományos élet, a kutatómunka, az innováció ijesztő in­formációja, miszerint a Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Regiszterben nincs nógrádi intézmény. Kutatóhelyek döntően a gazdasági szférában mű­ködnek, amelyekhez jó, ha társul egyetemi, kutatóintézeti háttér, netán kül­földi K+F+I kapcsolat. Ebben a helyzetben különös sikernek köny­vel­hetjük el, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bi­zott­ságának vezetősége dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktust – e lap főszerkesztőjét – a 2017–2020-as akadémiai ciklusra alelnökévé vá­lasz­totta, és megbízta a MAB nógrádi csoportjának vezetésével is.

Kultúra, művelődés: kevesek kiváltsága. Miközben a községi kul­túr­otthonok, művelődési házak száma csökken(t), a salgótarjáni József At­tila Művelődési és Konferencia Központ jól működik, változatos prog­ram­jai közül a Nemzetközi Dixieland Fesztivál határainkon túl is ismert. Az önállóvá vált és megújult Zenthe Ferenc Színház remek repertoárjával már országos hírű. Teltházas előadásainak is köszönhetően a megye szín­ház­látogatóinak száma a 2000. évi 4 ezerről 2017-re 33 ezerre emelkedett, túl­szárnyalva a régiós és az országos látogatói mutatók dinamikáját. Ugyan­ezen időszak alatt a nógrádi mozik látogatottsága mintegy 35%-kal esett vissza. A községi könyvtárak – a Balassi Bálint Megyei Könyvtár szak­mai közreműködésével – a közművelődés változatos színterei. A „Ba­lassi” könyvtári mutatóival megállja a helyét régiós és országos össze­ha­sonlításban, kitűnik színvonalas rendezvényeivel, egyben kiadója a 2015-től új főszerkesztővel az élen prosperáló Palócföld folyóiratnak is. Le­véltáraink közül a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára a közelmúltban épületében és feltételeiben is megújult, szolgáltatásai a ku­tatói igényeket is kielégítik. A Salgótarján Megyei Jogú Város fenn­tar­tás­ban működő, megyei hatáskörű Dornyay Béla Múzeum értékes ki­ál­lí­tá­sok rendezésével kedvelt közösségi tere a múzeumbarát közönségének.

III. Következtetések: figyelmeztetőek

Gazdaság: a megye gazdasága önmagához képest fejlődhet. A fen­tiekből, ha más nem is, az bizonyosan kiderül, az évtizedek óta várt fej­lődés ködbe veszett. Nógrád megye fajlagos GDP-mutatója 2000-ben az országos átlag 55,8-át, 2010-ben 44,8%-át, 2016-ban már csak 43,4%-át tette ki. Ez nem más, mint a gazdasági hanyatlás csaknem lineáris trend­je. Látható, hogy a megye közlekedési infrastruktúrája és tő­ke­von­zó-képessége még mindig nem megfelelő. A vállalkozói készség alacsony szin­tű, nagyobb agilitás nem is várható. Az egy lakosra jutó beruházás ala­csony értéke Nógrád megye rákfenéje. Minthogy ez a gyenge tel­je­sít­mény az elmúlt évtizedekben is jellemző volt, ez a fő oka és egyik össze­te­vője a GDP alacsony szintjének: ha nincs beruházás, nincs növekedés, nincs fejlődés! A produktív szféra ágazatainak bemutatott folyamatai sem ked­vezőbbek (hiszen éppen ők lennének a beruházások megvalósítói), né­hány jövőképét itt is érdemes felvázolni. A mezőgazdaság adottságai mi­att aligha javíthat a GDP egy főre jutó értékén, ha kicsi és gyenge a ma­gángazdaság, ha nincs kooperáció. A gépipar „külpiaci kitettsége” – ma­gas exporthányada – komoly kockázati tényező. Cégeink jövőbeli sor­sa a szakember- utánpótláson is múlik. Több mint tíz cégnél készített in­ter­júm, riportom alkalmával a tulajdonosok, ügyvezetők ezt nem kis ag­go­dalommal említették. A kiskereskedelem állapotát jelzi, hogy sokan Bu­dapesten és Egerben vásárolnak. Megyénk turizmuságazata – va­rázs­la­tos természeti tájaink dacára – nem versenyezhet a gyógyvizekkel ren­del­ke­ző megyékkel. A vendéglátásunkat a Karancs Szálló sorsa rep­re­zen­tál­ja. A kiscégek közül sokan a „nagyhal megeszi a kishalat” effektus ál­do­za­tai. A gazdaság trendje belátható időn belül nem fordulhat meg, a fel­zár­kózásra nincs esély, Nógrád megyének – jó esetben – be kell érnie az ön­magához képest elérhető fejlődéssel.

Társadalom: az életfeltételek relatíve tovább romolhatnak. Félő, hogy a népesség drámai strukturális átalakulási folyamatai felerősödnek. A lakosság struktúrája rossz irányban változik: az elöregedés folytatódik. Az elvándorlás lassulhat, mert kifullad. A roma népesség gyors ütemű nö­vekedése mintegy termeli az alacsony iskolai végzettséget, a mun­ka­nél­kü­liséget, a szegénységet, rontja megyénk pozícióját. Ugyanakkor me­gyénk keresői és nyugdíjasai többségének a relatív helyzete várhatóan szin­tén tovább romlik. Az oktatás alanyai, főszereplői tovább „fogy­hat­nak”, legnagyobb veszély a szakközépiskolák tanulói számának a csök­ke­né­se, ami a szakképzett munkaerő-utánpótlást teszi kétségessé. Az egész­ség­ügy maga is kezelésre szorul, miközben a népesség jelentős hányada be­teg vagy elesett, hátrányos helyzetű, gondozásra, ápolásra, gyógyításra vár. A kultúra szűken értelmezett és így is realizált, elsősorban ren­dez­vény­orientált. Kiveszett az egykor híres munkakultúra, miközben a min­den­napi kultúra is deficites. Az életkörülmények főbb mutatói dif­fe­ren­ci­ál­tak, drámai a munkanélküliség, realitás a tartós fennmaradása, az el­sze­gé­nyedés eszkalációja. Mindez kihat az egészségi állapotra, amely tovább kon­zerválja a hátrányos helyzetet. A közmunka csak átmeneti megoldás, a versenyszférába ritkán vezet, tanulásra nem ösztönöz, egyeseket pszi­ché­sen is megvisel. Néhány kistelepülésünkön kialakuló etnikai és szo­ci­á­lis hátrányok tovább erősítik a hátrányos helyzetet, ezzel csaknem le­he­tet­lenné téve a kitörést.

Végezetül: Nógrád megye és székhelyvárosa, Salgótarján gazdasága és tár­sadalma jelenlegi állapotán javíthat valamelyest a folyamatban lévő 2014–2020 időszakára készült Integrált Területi Program, és a Modern Vá­rosok Program eredményes végrehajtása. Ezekben és a további na­gyon szívós és hatékony munkában kell bízni, hogy Nógrád megye meg­ka­paszkodjon, idővel és jó esetben elinduljon a felfelé vezető, nagyon me­redek úton.[11]

E lap hasábjain a fentiek szerint tudtam a teljesség igénye nélkül – ob­jek­tív statisztikai adatokra alapozva, mégis szubjektív módon, de szán­dé­ko­san senki érzékenységét nem megsértve – bemutatni és értékelni a me­gye gazdaságának és társadalmának főbb és állandó jellemzőit. A kö­vet­kez­tetések akár vitathatóak is, ezért várjuk az észrevételeket és a hoz­zá­szó­lásokat.

[1] KSH Táblák (STADAT) Idősoros éves, területi adatok. Általános gazdasági mu­tatók http://www.ksh.hu/stadat_eves_6_3

[2] Itt csak két – online is elérhető – dolgozatomat említem. Másfél évtized: té­nyek, tendenciák. Fejezetek Nógrád megye rendszerváltás utáni gaz­da­ság­tör­té­ne­téből. (Dr. Baráthi Ottó szakközgazdász) Nógrád Megyei Hírlap, 2005. de­cem­ber 30., 4.; Dr. Baráthi Ottó: Nógrád megye gazdasági-társadalmi fo­lya­ma­­tainak főbb jellemzői a rendszerváltás utáni időszakban. Területi statisztika, 2010. 4., 439-452. KSH, Budapest, 2010. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp /terstat/2010/04/barathi.pdf

[3] KSH Fókuszban a megyék – 2018. I. félév Térségi összehasonlítás http:// http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/megy/182/index.html

[4] Baráthi Ottó 2018. A népesség csökkenésének és összetétele változásának okai és következményei Nógrád megyében. In: Palócföld. 1/85–96.

[5] Az álláskeresők és a munkanélküliek szakkifejezések nem azonos fogalmak. Itt nincs hely magyarázni a kategóriákat, de az érdeklődők pontos in­for­má­ci­ók­hoz juthatnak a KSH honlapján.

[6] Tájékoztató Nógrád megye munkaerőpiaci folyamatairól 2018. I. félév. Nógrád Me­gyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztály. Salgótarján, 2018. július.

[7] Baráthi Ottó 2018. i. m.

[8] Baráthi Ottó 2015. „Csak egészség legyen…”! Korszerű felszereltség, krónikus szak­emberhiány. In: Tarjáni Városlakó Magazin. 3/11–14.; Baráthi Ottó 2018. Fáj­dalmasan foghíjas fogászat. Salgótarjánban is az fáj a legjobban, ami nincs. In: Tarjáni Városlakó Magazin. 1/34–35.

[9] Nógrád Megyei Kormányhivatal. Tájékoztató Nógrád Megye Közgyűlése szá­má­ra Nógrád megye egészségi helyzetéről. 2018. szeptember 3.

[10] Baráthi Ottó 2005. A szegénység. Mai valóságunk szomorú szelete. In: Forrás. 4. szám (http://www.forrasfolyoirat.hu/0502/barathi.html)

[11] Többek között az említett programok végrehajtásának állásáról rész­le­te­seb­ben is írtam egy országos igazgatásszervezési, területfejlesztési és informatikai szak­lapban, jelesül az alábbi cikkeimben: Baráthi Ottó 2018. Fókuszban a fenn­maradást szolgáló intézkedések és a felzárkózást is favorizáló fejlesztések. Be­szélgetés Fekete Zsolt úrral, Salgótarján Megyei Jogú Város pol­gár­mes­te­ré­vel. In: Jegyző és Közigazgatás. 3/36–39.; Baráthi Ottó 2018. Fontos „…a hit, ami meg­tartott, s amit meg kell tartanunk további fennmaradásunk érdekében…” Be­szélgetés Skuczi Nándor úrral, a Nógrád Megyei Önkormányzat Köz­gyű­lé­se elnökével. In: Jegyző és Közigazgatás. 5. sz. (Várható megjelenés: 2018. no­vem­ber)

A Palócföld folyóirat 2018/4. számának KÖZÉLET című rovatában megjelent cikk teljes változata.

Reklámok