Torák Csongor Mátyás

Szilánkok

  1. Fekete napként ragyognék az égen,
    Hogy lássam az emberek valóját,
    Ki rámnéz a fénylő sötétségben,
    Meglátja bús lelke mivoltát.Torz tükörként állnék előtted,
    Hogy csak a szépet és a jót lásd,
    Hisz a valóság üvegét eltörted,
    Azt a csúf, mérgező alkotást.

    Elméddel csakis egyedül vagy,
    Barátod, s egyszerre idegen.
    Mindenki végül cserbenhagy,
    Tömegben is olyan, mint a lakatlan szigeten.

  2. Múló perceimben gondolok mindenre,
    Csak azt nem tudom, hogy mit nem akarok,
    Mert így már sehova se haladok.
  3. Kifogyott a fekete…
    Kékkel se rossz, de jobb is lehetne,
    Ülök a szobában, ugyanaz hetente,
    Mormolni magamban, kifogyott a fekete…
  4. Visszás egy picit, hogy az elmúlás gyér,
    Vedd azért figyelembe, hogy a Halál is él,
    Higgy nekem, hisz láttam Őt
    5 percre a cigim füstjében,
    Megigézett időben és térben,
    Hogy itt van az ereimben, véremben, lelkemben,
    Mindenkiben ott van eredettől kezdve
    Így sosem vagy egyedül, a szomorúság nyelve
    által, míg együtt nem lesztek,
    „Ülj ide!” mondja „Ölembe veszlek.”
  5. Amíg lelkem nem transzparens,
    Addig vagy biztonságban, hisz csak peremvidékén
    sétálhatsz ezernyi pocsolyában.
  6. Fekszem. Sajnálom, hogy ezt kell tennem…egyedül.
    illatod még néha-néha elfut arcom előtt, de halovány.
    Azon a párnán alszom, amin Te feküdtél. Hiányod
    már akkor fájt, mikor még el sem mentél.
    Mintha hosszú évek óta az enyém lennél.
    Nevetésed még itt bujkál a sarokban, egyre halkabb.
    Miért kell ilyen értelmetlen dolgokat tenni,…mint
    például elmenni. Csak inni szeretnék, inni a szavaid.
    Megint egyedül keltem. Fekszem.

 

Torák Csongor Mátyás a Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium tanulója.

A kép forrása: https://pixabay.com

Reklámok