Néha még falumba tévedek,
az új harangozó nyakamba zúdítja
esti harangjainak szavát. Az ősz
elsodor a temetőbe, ahol a csontok
ismerősen vacognak. A fákon
az évszámokat már rég lemosták
lucskos esték. Pillám rám csukja
az éjszakát, és a sötétben ujjaim
a krizantém csokorra fagynak.
Gyertyák égnek, világít a lelkiismeret.
Lábaim gyökeret eresztenek újra,
mint az alkonyban ellobbanó fák.
Megemeli hegyes kalapját a
templomtorony, bár én nem
köszönök el.

Reklámok