Thomas Stearns Eliot irodalmi Nobel-díjas költő, a brit és az amerikai irodalom megújítója. Műveire egyaránt hatással voltak az ókori irodalom nagy alakjai, Dante, az avantgárd költők, valamint filozófia-tanulmányai. Verseit kevesen értették, s értik, sokszor polgárpukkasztónak ítélik. Nemcsak verseket, hanem drámákat is írt.
.

.
T. S. Eliot: Rapszódia egy szeles éjszakán
.
Tizenkét óra.
Véges-végig az utca
Holdas szintézisében
Sustorgó holdas bűvigék
Szétoldják az emlékezet
Világos viszonylatait,
Felosztott pontos szintjeit.
Ahogy megyek, az utcai lámpák
Mint végzetes dobok peregnek,
S a sötétség térein át
Éjfél rázza az emlékezetet
Mint őrült egy holt pelargóniát.

Fél kettő,
Az utcai lámpa szortyogott,
Az utcai lámpa mormogott,
Az utcai lámpa szólt: „Nézd azt a nőt,
Ki a kapukból rávigyorgó fényben
Tefeléd tétováz.
Látod, ruhája szegélye
Homokos és szakadt,
S látod a szeme zugában
A tűgörbe vonalat.”
Az emlékezet a szárazra vet
Rengeteg görbe holmit.
Egy görbe ágat a fövenyen
Simára szíva és kisimítva,
Mintha elárulná a világ
Merev és fehér
Csontváza titkát.
Egy törött rugót a gyárudvaron,
Rozsda a formán, melyet az erő ott hagyott
Keményen, megcsavartan, szétpattanásra készen.

Fél három,
Az utcai lámpa szólt:
„Figyeld a macskát, mely belapul a csatornába,
Kinyújtja nyelvét
S egy morzsa avas vajat befal.”
És a gyerek keze gépiesen
Kinyúlt egy játékért, mely siklott a rakpart mentén.
Semmit se láthattam a gyerek szemében.
Láttam én szemeket az utcán,
Fürkésztek kivilágított redőnyön át,
S egy tóban egy délután
Egy vén rák, kullancsok a hátán,
Megragadta a bot végét, melyet felé nyújtottam.

Fél négy,
A lámpa szortyogott,
A lámpa mormogott a sötétben,
A lámpa hümmögött:
„Nézd csak a holdat,
La lupe ne garde aucune rancune,
Kacsint kicsit,
Zugokba belemosolyog.
A fű haján végigsimít.
A hold emlékezete eltűnt.
Lesikált himlőhely repedése arcán,
Por- és otkolónszagú
Papírrózsa kezében,
Egyedül van egészen
Mind a régi éji illatokkal,
Mik átsuhannak agyán.”
Az emlékezetbe visszacsap
Naphíjas pelargóniák hervadása,
Hasadékok pora,
Utcákon a gesztenyeszag,
És nők szaga redőnyök mögötti szobákban
S cigarettáké folyosókon
S bárok koktélszaga.

A lámpa szólt:
„Négy óra,
Itt a szám az ajtón.
Emlékezet!
Nálad a kulcs,
A kis lámpa gyűrűt vet a lépcsőn.
Menj föl.
Vetve az ágy; a fogkefe a falon lóg,
Tedd a cipődet az ajtó elé,
Aludj, légy az életre kész.”

Végsőt csavarodik a kés.
.
.
Fordította: Vas István
Forrás: T. S. Eliot: Válogatott versek, Gyilkosság a székesegyházban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966.

Kép forrása: https://antikva.hu/angol-irodalom/valogatott-versek-gyilkossag-a-szekesegyhazban-02

t s eliot

Reklámok