Mára Walt Whitman egyik versét választottuk, aki eredetiségével és a műveiből áradó optimizmussal hívta fel magára a figyelmet. Nagy hatással volt az európai költészetre is.

.

Walt Whitman: A „Fűszálak” értelme

.

Nem kizárni s elkeríteni, vagy kiszemelni a rosszat félelmes tömegéből (vagy akárcsak megmutatni,)

Hanem hozzátenni, keverni, növelni, kiteljesíteni – és ünnepelni a halhatatlant és a jót.

 

Büszke ez ének, minden szava, célja,

Átfogni tér s idő roppant birodalmait,

A fejlődést, a feltüremlőt, a növekvőt és a nemzedékeket.

 

Kezdve az érett ifjúságtól, s folytatva kitartón,

Vándorolva, bámészan, mindennel játszva – harcot, békét, napot és éjt magamba szíva,

Soha, még egy órácskára se hagyva félbe a munkám,

Bevégeztem most betegen, szegénységben s öregen.

 

Az életről dalolok – s a halálról íme mégis:

Az árny-halál sarkamban lappang, ülő alakomnál, s évek óta –

Néha közelhúzódik, már-már szemtől szembe.

.

.

Fordította: Lator László

Forrás: Populart Füzetek, Tébolyda-cella, Interpopulart Könyvkiadó

 

Reklámok