A mai napon Radnóti Miklós Járkálj csak, halálraítélt! című kötetéből olvashatnak verset a Reggeli KV rovatban.

.

Radnóti Miklós: Temetőben

Illendőn gyászol e föld:
nem mutogatja gyászát,
nem száll bánat a rögre;
csak fényes héja ropog
szomorubban az esti
kenyérnek s a tengerek
lassúdad reggeli tánca
lett nehezebb, de jól tudod,
ez sem örökre.

Halottaival úgy bánik e föld,
ahogyan kimenős matrózok
a kocsmák poharával,
ha fölforr bennük a nyelt rum:
hosszan nézegetik,
aztán odacsapják!
Igy bánik a testtel e föld is.

De elnyugszik a zajgás:
te tudod és tudom én,
mint van az !

Csöndes beszédben évek
és évszázak után is
élőkről szólnak először,
holtakról azután csak,
de róluk hosszasabban,
s a szavakon lassan
csörög az örök koszorúk levele
s ebből tenéked is jut,
ki földbeszállsz és néma
emlékedet óvja
majd az időtlen idő!

.

Forrás: Radnóti Miklós: Összegyűjtött versek, Kossuth Kiadó, 2015

Kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/82/Radnoti1.jpg

Reklámok