Kedves Olvasók!

Ezen a héten a huszadik századi magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakjának kevésbé ismert verseit olvashatják a Palócföld blogoldalán. Radnóti Miklós tragikusan rövid élete során tíz verseskötete jelent meg, majd halála után még kettő. Az alábbi vers a Pogány köszöntő című kötetből származik.

.

Radnóti Miklós: Szegénység és gyűlölet verse

Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete
tűzfalak tövén aludtam a szegénység és
gyűlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel
ordítottam a szegénység dalát az aranyméhű
kazánok felé!
A gyűlölet szerető, gömbölyű szavai forgatták
az áttételek lomha kerekét, amikor telthúsu
fehér álmok szorultak be a szíjak közé!
Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták
a combjaimat és a gyárak lányait szerettem,
akik őszi seregek remegő fáradságát cipelték
a szegénység és gyűlölet hegyére s ujjaim a
csorduló olaj ázott útjai tapadón markolták
a semmit!
Verejtékkeresztektől görnyedő ráncokkal terhes
Golgotha volt a szememalja, ahol az éjek
szénporos Krisztusai feszültek kéken.

.

Forrás: Radnóti Miklós: Összegyűjtött versek, Kossuth Kiadó, 2015

Reklámok