ketykó

Ketykó István

 

Nyárvégi hullámverésben

Hallod-e szíved dallamát, mikor fénylik a csókom
ajkadon…? – látod, nem kell soha félni a szótól,
súgd csak fülembe: szép volt ez a nyár – mérges porspórák
szállanak reánk, az úton hangosan béget a fáradt
birkanyáj; fáj ez a múló gyönyör édesem…? – nézd csak,
a nap már elmerül a vízben, induljunk hát haza – kóbor
szelek járnak, a rét felett fáznak az árnyak.

Karolj belém, úgy mint régen; szívd be az álmos
délután jószagú illatát; ködök hullanak, párás
fényben ragyog majd az est, mikor nyílik az égbolt,
kivillan kerek arca a holdnak, — tőled az évek
is futnak; örök fiatalság ragyog, tűzpiros véred
mosolyog arcodon; mióta enyém sóhajod, féltem
álmaid; napjaid tengerszép hullámzását védem.

Az élet háború; vesztes, győztes évszázadokból áll…
csatáztunk mi is eleget; tépett szélmalom véres
testünk; rongyos a szánk ,- csókjaink végleges árát
rég elittuk hitelben már,- üresen énekel, száraz
mosollyal néz ránk sosemvolt zsebünk…várnak az ágyak,
gyerünk, kössünk békét; meglátod, ízlik az élet, —
testedből virág fakad, örömére az égnek.

Ketykó István (1946, Szügy) költő. Megyei és országos lapokban, folyóiratokban, antológiákban olvashatóak versei. Több kötete jelent meg, ezek közül összegyűjtött versei Mostanában fekete lovakkal álmodom címmel 2007-ben jelent meg Baranyi Ferenc lektorálásában.

 

 

Reklámok