Kedves Olvasók!

Alekszandr Blok az orosz szimbolizmus egyik kulcsfigurája volt. Már ötéves korától ír verseket, stílusára Puskin volt a legnagyobb hatással. Kezdetben misztikus hangulatú szerelmes verseket írt. Az 1917-es októberi orosz forradalom költészetére és világlátására is nagy hatással volt. Ezután elvetette a hangzás fontosságát, szabadversekben alkotott, szimbólumai komorrá, sötétté váltak, a magány és a bánat vette át az uralkodó szerepet verseiben. A várost szörnyű helyként ábrázolta.
.
.
Alekszandr Blok: Sikong a hó, orkán dudál

Sikong a hó, orkán dudál,
s egy pillanatra újra látom:
a messze part, a messze táj –
de hó, fagy pusztít a virágon.

Mint aszú fű, susog – sziszeg
sok régi kór. Az éjszakában
puszta ösvényen hólepett
szakadék felé visz a lábam.

Éj, erdő, hó. És cipelem
emlékeim, a szörnyű terhet.
Kis ház bukkan ki hirtelen,
s az erdőn egy lány énekelget.
.
.
.
Alekszandr Blok: Sötét toronyban

Sötét toronyban néma árny,
az átkos vér fekete rabja,
vigyázok a szűz nyoszolyán
szendergő mennyei alakra.

Őrzöm a csöndet és az éjt,
és vele vagyok láthatatlan,
ha az Elérhetetlenért
két kard szikrája összecsattan.

Hangom fakó, ősz a hajam,
merev kőarcom meg se rebben.
Létemnek egy értelme van:
szolgálni az Elérhetetlent.
.
.
.
Alekszandr Blok: Hát elzúgtak a viharok

Hát elzúgtak a viharok.
A nyirkos barázdát esetten
tapossa a muzsik. S felettem
a tavasz szárnya megsuhog.

Kín, szörnyűség és enyhe balzsam.
Susog a tavasz újra: jer!
S én megcsókolom láthatatlan
köntösét, s áhitat fog el.

És szívem forrón belerezdül,
a vérem ifjan zúdul megint,
mikor pihés felhőn keresztül
első szerelmem képe int.

Feledd a rettentő világot!
Emeld szárnyad, szállj, szállj oda!
Nem egyedül vigadtam! Áldott
emléke nem hagy el soha.

Reklámok