Kedves Olvasók!

Mai első alkotónk Paul Verlaine, akinek Szaturnuszi költemények című kötetéből olvashatnak verseket. Verlaine-re a parnasszisták, illetve Baudelaire, így a szimbolizmus hatott. Költészetében a zeneiséget többre tartotta, mint a mély gondolatiságot. Megbotránkoztató, züllött életet élt, az alkohol okozta halálát is.

Paul Verlaine: Naplemente

Hűs esthajnali
fényt a róna kap,
immár hajlani
kezd s borong a nap,
búm halk ajkai
hűs dalt zsonganak,
mely ringva rí,
míg borong a nap…
S bíboran, busan
mint most a homok-
rónán nap zuhan,
furcsa fantomok:
száz álmom suhan
s tűnik és lobog –
mint most a homok-
Rónán nap zuhan…
.
.
Paul Verlaine: Misztikus alkonyat

Az Emlék s az Alkony a láthatáron
piroslik, messze, hol tűzbe csap át
a fölgyúlt Remény és tündéri szárnyon
hátrál s kitárul, mint ingó csodák
függönye, melyen sok gonosz virág
– tulipán, liliom, dália, mák –
kavarja a hímzést s az illatáron
beteg párázatoknak langyos álom-
ízét ontja, mérgek nehéz szagát
– tulipán, liliom, dália, mák
parfőmjét – hogy érzékeimbe szálljon
s ájult agyamban lángoljon tovább
az Emlék s az Alkony a láthatáron.
.
.
Mai második poétánk Stéphane Mallarmé. Költészetében semmit sem bízott a véletlenre. A „tiszta költészet” híve, célja az érthetetlenség, az öncélúság volt. Nem akarta, hogy bárki megértse őt, műveibe mindig homályt fűzött. Rá is nagy hatással volt Baudelaire. Műveit többen megzenésítették. Mallarmé műfordításokkal is foglalkozott.

Stéphane Mallarmé: Sóhaj

A lelkem homlokod felé, hol álmodik,
Ó halk nővér, az ősz, vörös folttal telik,
És angyali szemed kóbor ege felé fut
Mint mélabús kertben, híven, fehér szökőkút
Játéka csillogón sóhajt a Kék fele!
– A Kék fele, mikor Október fújja be
S medencékben lesi örök ellankadását
S hagyja a holt vizen a lomb vad haldoklását
A kósza szélben mely hűvös redőt hasít,
Vonva a sárga nap hosszú sugarait.

Reklámok