Kedves Olvasók!

Az avantgárd-hét zárásaként Barta Sándor egyik versét olvashatják. Előtte azonban néhány gondolat az irányzatok jelentőségéről, céljairól.

Az avantgárd a képzőművészetben és az irodalomban egyaránt jelentkezett különböző irányzatokként, ezek rövid életűek voltak, kialakulásuk forradalmi mozgalmakhoz kapcsolható. Az avantgárd lázad, a hagyományos formákat felbontja, illetve újakat hoz létre. Formabontó vagy formaépítő. Legfontosabb elveiket, világnézetüket, művészetfelfogásukat kiáltványokban fogalmazzák meg, melyekből a héten részletek kerültek közlésre. A magyarországi avantgárd az egyetemes művészettel együtt haladt, jelentősége elvitathatatlan.

Az avantgárd hatása az utókorra változatos. Megjelentek az ellenzői, akik a népiességet, a klasszicizmust helyezték előtérbe. Később, az 1960-as években újra felszínre kerül az avantgárd művészet, ezzel létrejön a neoavantgárd.

Hazánkban főleg az expresszionizmus gyakorolt nagy hatást költőinkre, például József Attilára, Szabó Lőrincre és Illyés Gyulára.

Barta Sándor: Akasztott Ember

Délután volt vagy este
– gyárak sárga kéntornyaikat csöpögtették –
az akasztott ember fölött a tűz kanóca bimbózott
a tűz.

Akasztott ember volt ő
apák most báránykák beteg tavában
tűzfejű kölykeik elé strázsálnak
utcák hintajában levetkőztetett lányok sikongnak
költő kezén jár tisztek röhejében.

Ó, ő mindent lát:
Papok rozsdás szegeket nyerítenek a szószékeken
bírák flaskók fenekére isszák meglevesesedett agyvelejüket
pecérek döglött dárdákat massziroznak
municiógyáros páfrányt turbékol asszonyok kádjában.

Ó! Ó! szemeiben az idő mutatója homokórázik.

Miért akasztották őt ide?
Egyszerű ember volt ő
az italt mértékkel itta
bokrokból kifejtette a lányt és aranyszalagokat meg kék papagájokat
hókusz-pókuszozott ki a száján
gyerekeknek kialudt bolygókról beszélt
s reggel ötkor énekelni vitte őket a homokba
füveknek esőt prédikált
az utakat kiigazgatta az elsüllyedt béresviskóktól az ezüstmaszatos mozdonyokig
s egyszer reggel, amikor a parasztok
a templom báva tömbjeit elkerülték
s nevetve az istálló szalmás gőzébe keveredtek
a tehenek és a rágcsáló nyulak boldog szemei közé
ő imígyen szólott hozzájuk:
a gyárak kürtőire piros szárnyakat aggattak a munkások!

A harangok hiába sírtak azon a reggel
aranycsigákon hiába jött a püspök gyémántos csákóval
a parasztok tiszta kemény homloka betért a jeltelen kapu alatt.

Templomokban orgonák sürgönyöztek
a pap már harmadszor füstölte ki magából a szőke sátánszagot
a csendőrök hiába szurkálták fel az ágyak üres daganatait
csak álltak a homlokig érő gerendák alatt
s a szemeikben már kigyújtotta valaki a lámpákat.

A nap fekete tárnákat röhögött az égen.
De aztán csönd lett valahol egy aranyfogú vezér
megitatta estére a fegyvereket.

Most lóg a gerendák éke alatt
a hold még néha felvezényli a villámhárítókra csillagászait
patakok zöld tenyereiken lufballon-könnyű hullákat haboznak
de ő csak lóg
a szél fehér trombitákkal menetel alatta.

Jaj jaj jaj
egy asszony két ikerrel a híd felé világol
s a megjegesedett cellákban
vitriolos karéjokat álmodnak egymás szájába az éhezők.

Jaj jaj jaj
De őt felhúzták
tegnap reggel
s bizony bizony
a nap vörös tenyerét hiába dugta fel a horizonton.

Reklámok