Kedves Olvasók!

Folytatódik az avantgárd irodalom bemutatása, egy újabb irányzattal ismerkedhetnek meg. A dadaista művészek új eszmények megvalósulását várják. Tristan Tzara kiáltványa szerint a dada szónak nincsen jelentése, története vagy lélektana. A dada rombol és szembeszáll, elveti a megalkuvást, eltörli a logikát, az emlékezést. A dada spontán és jövő nélküli. Szabadság és ellentmondás jellemzi. A dadaista művészet kiáltásokkal, heves lázzal és brutális valósággal ábrázol. Az életet nem esztétikai szempontok alapján fogja fel. A következő idézet Francis Picabia (francia festő) Dada Kannibál Manifesztum című művéből származik.

„Ami a Dadát illeti: szagtalan, nem jelent semmit, egyáltalán semmit.
Dada olyan, mint a ti reményetek: semmi
mint a paradicsomotok: semmi
mint bálványotok: semmi
mint politikai vezetőtök: semmi
mint hőseitek: semmi
mint művészeitek: semmi
mint vallásotok: semmi.”

A mai vers a legismertebb dadaista költő egyik műve.

Tristan Tzara: Három sötétségem hangos panasza

mifelénk lángra gyúlnak az ingaórák virágai és a
madártollak körülveszik a fényt
körülveszik a fényt
távoli kéntől sárga reggeleken a tehenek a sós liliomokat nyaldossák
fiam
fiam
mindig a hold színén át vánszorogunk
melyet kékebbnek mondanak a metrónál és az
asztronómiánál
túl soványak vagyunk
nincs szájunk
két lábszárunk merev és egymásba ütközik
nem csillagformájú az arcunk
erőtlen kristályfoltok égő tűz a bolond
bazilika: a cikcakkok recsegnek
telefon
hajókötelekbe harapni cseppfolyóssá válni
az ív
felmászni
asztrális
az emlékezet
észak felé át kettős gyümölcsén
mint a nyers hús
éhség tűz vér

Reklámok