defender

A várakozók

 

A buszmegállóban utasok várakoznak. Az esti forgalom zajában állnak, legtöbbjük könnyű nyári ruhákban. Nyár van, a forró aszfalton gyorsan olvadnak a kiköpött rágógumik. Estére megszilárdulnak, meghúznak az olvadt aszfaltba taposott cipőtalpnyomok. Hátizsákos turista férfi vizsgálja a menetrendet, mutatóujját a leendő útvonalon húzza, halkan számolja az állomásokat. Nem érteni, milyen nyelven beszél. Szakadt, elhasznált arcú férfi áll mellette.

A hajléktalan férfin a meleg ellenére tavaszi kabát és sötét hosszúnadrág van. Minden ruhája koszos. Maga elé meredve áll, mint egy gép, amit lekapcsoltak az áramforrásról. A járdaszegély melletti rácsos lefolyót nézi, a fémrácsokon fennakadt kavicsokat számolja, hétig jut, de aztán mindig elrontja. Újrakezdi, aztán újra. Mindkét kezében szatyrok lógnak, gyakran fog újat kérges markával a szatyorfüleken, izzadó tenyerét megfesti a szatyorfülről leoldódó bordó festék.

A buszmegállóban háromtagú család ücsörög. Anyuka a telefonján gépel üzenetet, egy régi családi receptet kér el éppen az édesanyjától. Mellette férje a néhány lépésnyire lévő világító reklámtáblát mutogatja a kisfiúnak, aki most tanul olvasni, éppen az U betűnél tartanak. Apuka az olvasott reklámszöveget hatásvadásznak tartja, de a gyereknek ez is jó lesz, keres egy hosszú ú-t a szövegben, úgy mutatja a gyereknek, hosszan kiejtve. A guggoló, csücsörítő férfit a mellettük várakozó menedzserlány nézi, a kecses fiatal testen sötétkék kiskosztüm, vállán laptop táska, még nem vette észre, hogy néhány másodperce bal tűsarkújával belelépett egy kiköpött rágóba és a fehér ragacsos masszát felvette a hegyes cipősarok. A férfit nézi, és arra gondol, neki is valami hasonló férj lenne ideális, olyan, aki sokat foglalkozik a gyerekkel. Szimpatikus neki a férfi kopaszsága is, a csillogó fejbőrön hosszan elidőzik. Anyuka felnéz a receptből, az apukát bámuló lányra néz, közben hangosan kérdezi a kisfiút, hogy nem kell-e pisilni. A lány kizökken a bambulásból, zavartan krákog néhányat, majd telefonhívást imitálva távolabb lép a várakozó családtól. A kisgyerek megunja a betűzést, arrébb vonul. Egy aszfaltba mélyült cipőnyomba próbálgatja a saját cipőjét, közben a dinoszauruszokra gondol, az óriási lábnyomokra, amiket nemrég látott a tévében.

Tőlük négy méterre idős férfi áll, lila pólóban, rövidnadrágban, duzzadtra pakolt övtáskában. Mivel az apró tárgyak megszállottja, naponta degeszre tömi az övtáskát, mielőtt útnak indul. Öngyújtó (pedig nem dohányzik), fa ruhaszárító csipesz, kisebb kegytárgyak, három golyóstoll, egy rég nem használt kulcscsomó, egy  világoskék műanyag kötéldarab és egy zsebszámológép. Mint egy szülni kész háziállat a szalmára, úgy simul a táska a férfi szélesen domborodó hasára. Lábszárközépig húzott fehér frottír zoknija messzire világít az esti forgalom zajában. Percenként simítja oldalra pár szál hosszúra növesztett haját, közben régi hobbijának engedve azt próbálja megtippelni, hogy a vele együtt várakozóknak mi lehet a szakmájuk. Életeket képzel el az idegenek mögé, táplálkozási, főzési, olvasási és szexuális szokásokat. Olykor meglepő pontossággal találja el a valóságot. A menedzserlányt nézi hosszasan, szakszerűen, hümmög, hunyorogva bólogat.

A hajléktalan felélénkül, gyanakodva néz körül, mint egy vadállat, aki veszélyt neszel. Busz közeledik lassú közönnyel. A társaság szedelődzködni kezd, a le- és felszálló helyek felé indulnak. Elsőként a hajléktalan pozícionálja magát, körülötte méternyire félkaréjban állnak meg a többiek. Apuka lopva a mellette álló menedzserlány dekoltázsába pillant, mintha véletlenül. Ezt az övtáskás férfi is észreveszi, azonnal szakmát tippel az apukának. Könyvelőt saccol, nem tudja, hogy a férfi adóellenőr. Az érkező buszra a hátizsákos turista férfi lépdel fel utoljára, ide-oda billenő hátizsákja nekiütközik a vezetőfülke ajtajának. A sofőr félmosollyal biccent a szabadkozó világjárónak, majd indexelni kezd.

 

 

 

Szávai Attila (Vác, 1978) író, szerkesztő. Tagja a JAK-nak, a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, egyik alapító tagja a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek. A Palócföld folyóirat szerkesztője, a Váci Polgár havilap munkatársa.

Eddigi kötetei: Mászóka (Kapu Könyvek, 2007); Fészercsend (Kapu Könyvek, 2008);Optikai tuning (Palócföld Könyvek, 2009; Kossuth Kiadónál e-book formátumban, 2013); Hetedik emelet (JAK-füzetek, 2013); Huszonkettő (Palócföld Könyvek, 2016; Kossuth Kiadónál e-book formátumban, 2017). Írásai olvashatóak többek közt a Palócföld, Irodalmi Jelen, Irodalmi Szemle, Kulter.hu, Műút, Új Forrás, Új Szó, Új Kelet, Nimród Vadászújság, Váci Polgár, Kapu, Tiszatáj, Börzsönyi Helikon lapokban.

 

 

Reklámok