Supák Erzsébet 1983-ban született Miskolcon. Hejőkeresztúron él. A Miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett. Jelenleg a Miskolci Egyetemen tanul angol-magyar tanári szakon, mellette a Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskolában tanít. Szakterülete mellett érdekli még a filozófia, a fordítás és a természetfotózás.

Tudom, őrködik felettem…

 “… a villám belső fényt ad, arra kényszerítve az embert, hogy szemeit lehunyja, azaz önmagába forduljon. A villám bevési a nyomát az emberbe…”
(Jean Chevalier-Alain Gheerbrant)

Áramtalanítottam a lakásban. Felmentem a padra, pokoli sötét fogadott. Csak a kis fejlámpa volt az egyedüli fényforrás, valamint a feljárón beszűrődő fény. Azután felhúztam egy-két cserepet. A Nap fénye beszűrődött… és láttam a sugarakat, ahogy a fény megtört a porszemeken. A Remény sugara?  Ilyen félhomályban tapogatózva kutattam a kábelek között. Melyik az enyém? Megtaláltam. Kicsavartam. Fogtam egy ideig, két kéz, egy-egy kábel. Néztem azokat. Eszembe jutott, hogy az előző esti történések miatt éjszaka sem tudtam aludni, a csattanás még egyre csak visszhangzott legbelül – bennem. Ha lehunytam szemem, a becsapó villám fénye a belső világossággal versengett. Ezért olvastam. Sokat. Jobban is éreztem magam, mint máskor. Az olvasás megnyugtatott. Nagyszerű volt Hamvas Béla és Krasznahorkai gondolatait megismerni. Erőt adtak. Aztán ott fenn a félhomályban újra a kábelekre pillantottam. Letettem őket, hadd pihenjenek. Visszahúztam a cserepeket, ismét pokoli sötét lett. Csak a feljárót láttam az ott betörő fénynek köszönhetően. Elindultam felé óvatosan lépkedve. Lefelé, de kiléptem a fénybe. Visszahúztam a feljárót. Az a határvonal a sötétség és világosság között. Tudtam, ebben nincs középút: vagy a sötétben maradok, vagy a fényt választom. A fényt választottam, nem kérdés. Volt mit tennem: rendezkednem a lakrészemben,… de rendet tenni legfőképpen a váratlanul betörő és kavargó gondolatok, érzések között. Egyre csak azt kérdeztem:
Mit tanulhatok a velem történtekből? Mi lehet mindennek az üzenete – számomra? Az fel sem merült bennem, hogy miért velem történt. Hiszem, hogy mindennek oka van, ezért azt kerestem. Közben csendben, legbelül hálát adtam az Égnek, hogy ennyivel megúsztam. Egy kívülálló csak azt vette volna észre, hogy már kinn állva  az udvaron, a derült ég alatt, a napsütésben felnézek, és egy felszabadult sóhaj hagy el. Ez többet mondott bármilyen szónál. Megkaptam a választ. Köszönöm!

Reklámok