ahol pár napja, könnyedén nevetve
ön azt mondta, már terhére vagyok –
„És jobban tenné, kedves, hogyha menne…”
Talán nem hitte el, hogy vége van,
és úgy gondolta, megy tovább a játék.
De most, hogy látta, nem hagyom magam,
ön meg se bírta inni azt a kávét –
sírva fakadt, és végig folyt a lé
a két napon, míg eljöttem magától.
Hát így döglöttünk mindketten belé,
ezért kíméljen, kedves, most a vádtól.
Hisz tudjuk már, mi mért történt velünk,
s így az a két nap lett az életünk.

 Kurdi Imre (1963, Ajka)
Holmi, 2006, Április
fotó:  Új Forrás

Reklámok