Amikor már minden mindegy.
s csak szánalom marad,
szomorúságból nyílik sok
remény: izzadó fából új kereszt
hasítható.

Omló test puhul, csukott
szemből vakolatlan égbe szökik
a fény. Alkotó pillanat, eloldalognak
a részeg látványtervezők. Nékünk
is jár forgács, szép szenvedés.

Túl mindenen: muskétások
haragján, titkos halotti toron,
letiltott fájdalmakon,
szoknyába szőtt madarak
hamvain.

Tele kaktusz szúrta
hajnalokkal, tört ostyára,
penészes kenyérre várva.

Ádám Tamás (1954, Balassagyarmat)
Megjelent a Palócföld 2016/3. számában.

Reklámok