Örökösen meghátrál a füst,
mint koldus, aki fél kezet nyújtani.
Magam sem tudom, miként kezd
mindig havazni, ha gondolatban
érted megyek! Ködúton. Senkiföldjén.
Tudom, hogy megölelnél.
Fél percig hallgatnám szíved.
Ennyi az idő. A többi: rettenet.
Iancu Laura (1978, Magyarfalu)
forrás: irodalmijelen.hu
Fotó: Székelyhidi Balázs, mno.hu
Reklámok