Karját szélesre kitárva
felesel a Karanccsal a Mátra –
itt napjában kétszer esik -,
s kancsal toronyházak hirdetik,
egykoron hittek itt jövendőt.

Vén vájár-kezek,
szénporral kérgesek
simítják a tájat szerelmesen,
a beomlott bánya-vájat
meddő ölét  hegyek
takarják. Szemérmesen.

Itt élsz.
Hisz élhetnél másutt,
hol angyalporral sikálják a teret,
s nem tegnapokba belevásott
kényszerűség az ébredés…
Nem így rendeltetett.

(Itt élsz, antológia, Balassi Bálint Asztaltársaság, Salgótarján, 2016)

(A kép forrása: retsag.net)