Karját szélesre kitárva
felesel a Karanccsal a Mátra –
itt napjában kétszer esik -,
s kancsal toronyházak hirdetik,
egykoron hittek itt jövendőt.
Vén vájár-kezek,
szénporral kérgesek
simítják a tájat szerelmesen,
a beomlott bánya-vájat
meddő ölét hegyek
takarják. Szemérmesen.
Itt élsz.
Hisz élhetnél másutt,
hol angyalporral sikálják a teret,
s nem tegnapokba belevásott
kényszerűség az ébredés…
Nem így rendeltetett.
(Itt élsz, antológia, Balassi Bálint Asztaltársaság, Salgótarján, 2016)
(A kép forrása: retsag.net)
február 12, 2017 at 9:24 du.
Nem tudtam,hogy a tanar ur is verseket ir.Ennek orulok nagyon.Jol simerult es feladni nem szabad.Valoban el kell fogadnunk a az eletunket s felfedezni benne a szepseget… Minden jot tanar ur!
KedvelésKedvelés