Mint egy légy a falon
valaki közeledik
mert vannak nagy telek
amikor már januárban olyan a táj
akár egy vízszintes fal
amelyet vak pingálóasszony meszelt
maga oltotta mésszel
ami a szeme világát is kioltotta volt
mert vannak nagy telek
amikor már januárban minden vakító
s akkor a szajkó (infaustus) azúr tolla
egy sárga vadnarancs rávetül
a fehérségre s arra gondolsz
a szépségtől (egy alvó kategória)
a szépségtől s nem a mésztől
vakult meg az a pingálóasszony is
Mint egy légy a falon
valaki közeledik
süllyed a nagy puha hóban
még meleg
megolvad körüle a hó
örül hogy ilyen szűz közegben
tűnik el örökre
mondják a fagyhalál szép
mennyi szépség
egy még langyos lótetemre lel
felhasítja hasát
abba bújik
netán ott áttelelhetne
aztán lassan kihűl mind a két tetem
mint egy jegeces fétuszra találnak rá
bajtársai a ló hasában
amikor a lovat mohón enni kezdik
mint egy mosolygó jeges fétuszra
arra gondolnak ha most kiolvasztanák
újraszületne egész testével mosolygó
kiscsikóként
ó mennyi
mennyi elviselhetetlen szépség
még egy megfagyott katonaló hasában is.

(Tübingen, 2003)

Tolnai Ottó (1940, Magyarkanizsa, Szerbia)
forrás: litera.hu
kép: asztali.lutheran.hu

Reklámok