Te rapszcéna-kazalban smiley tű, te!
Én: ujjaid köré csavart fonál,
Ki hozzád hiú ábrándokat fűzne,
S Méltán reméli: verse imponál,

S hogy lesz – akár egy árva cérnaszál is -,
Mi épp kitölt, átfér szíved fokán,
S a tény, hogy hangja, bár kacér, nazális,
Nem gyöngít donhuáni szándokán,

Hogy életét, mi szép, sújtásos pruszlik,
Tiéddel végre összeöltse itt,
S csókjai, mint galamblelkű Bruce Lee-k
Röpködjenek, s mint dőre Kölcseyk

– Habár a jambusok kicsit kuszák –
Napestig hozzád zengje himnuszát.

Závada Péter 1982, Budapest)
forrás: irodalmijelen.hu

Reklámok