Így ülök pipázok néha szükségem van rá hogy ellazuljak
Nézem az erdőt a parkot utcát lám a hirdetések újak
Lapos a nap madár jön az emberek arca csupa fényfolt
Erős a fény az árnyék a szél egy csukott szem az égbolt

Egy francia prof könyvét olvasom azt írja meghalt a nője
Gyásznapló százötven oldalon úgy ír furcsán mintha bőrre
Írna fehér lepel helyett szavakkal fedi le a pőre testet
Biztos reméli tán felébred holt ajkán ha élők írása reszket

Ugyan gondolom magamban megmondom a tutifrankót
Halál nincs olyan van hogy elment egy ideig itt volt
Ülök a napon magamban pöfékelek nem értem ezt a férfit
Persze az hogy senki nem ül velem az már fájdalmasabban érint

Egymásba néz a két magány akárha gyertyák két tükörbe
Könnycsepp hull felállok verébcsaládok szállnak körbe-körbe

Dunajcsik Mátyás (1983, Budapest)
Forrás: dokk.hu
fotó: origo.hu

Reklámok